Az egyik munkatársa így emlékszik rá a közösségi médiában.
Ma Ő is örökre elment és már fent fog gyógyítani…
Elment az az ember akinek élete volt a kalocsai kórház, az orvoslás, a sebészet.
7 éve amikor a sebészeten lettem ápolónő szeretettel fogadott, tanított és fogta a kezem.
Sokszor olyan volt mint egy apa, sokszor mint egy igaz barát.
Hallgattuk egymást és hallgattunk egymásra. Az élet kegyetlensége, hogy utána őt kellett ápolni, fogni a kezét, segíteni elviselni a betegségét, a sok szenvedést és fájdalmat. Sok közös emlék, sok bölcs tanács, amit örökre a szívembe zártam.
Nincs többé “az a történet” kezdetű beszélgetés.
Hiányozni fog és mindig eszembe fog jutni Lelléről, az édes pezsgőről, a képviselőfánkról…
Mindent köszönök.
Viszlát, Főorvos Úr! Nyugodjon békében.
“Valahol, a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt,
újra vár,
valahol, az árnyakon túl,
újra befogad egy távoli táj,
ahol ő, aki elment már,
kézen fog majd újra.”
Fotó: Bettina Barna-Mádi / Facebook