Nemrégiben a ’48-asok terén lakó fa ágaira függesztett, máig ott lógó húsvéti tojásokra figyeltünk föl, azóta a tojásfa eredetét is sikerült kideríteni.
ÍGY MINDKÉT LEGNAGYOBB KERESZTÉNY ÜNNEP EGÉSZ ÉVEN ÁT LÁTHATÓ, MARADANDÓ NYOMOTT HAGYOTT A VÁROSBAN, ÉS NEM CSAK A LELKEKBEN…
Nem hullik a tűlevél!
Ez a kis fenyő egyben ingyenreklámként fényesen bizonyítja, hogy a normandiai fenyő tényleg nem hullatja el a lombját a száraz szobában, sőt, a 40 fok körüli, rekkenő hőségben, végig a tűző Nap alatt állva se.
A fenyő ugyanis tavasz óta ott van, lényegében háborítatlanul, bizonyára a gazdája késve tette ki a lombját ugyan nem hullató, de fejlett gyökérzete ellenére a lakásban – talán nem megfelelő öntözés miatt – sajnos kiszáradt kisfát.
Csupán a földlabdáját tartó – egyébként az oldalán a fenekétől a karimáig teljesen végighasadt – edényt vitte el valaki alóla újrahasznosításra, még valamikor a nyár derekán. Mégis állta a kiképzést!
SZÓVAL, EZ A KIS KARÁCSONYFA IGAZI HŐS.
Kár, hogy nem zöld, de ezen némi aeroszolos festék segíthet – mint a helyi legendárium szerint annak idején, amikor Czinege Lajos hadseregtábornok, talán még vezérezredes korában látogatást tett az egyik kalocsai laktanyában, és aszályos időszak lévén nem volt kellőképp zöld a fű –, aztán szépen földíszíthetnénk, apránként…