Pünkösd a Szentlélek eljövetelének, az egyház születésének ünnepe – lelki megújulás, összetartozás, hit és hagyomány fonódik össze benne. Bár a mai világban gyakran inkább a hosszú hétvégéről szól, mélyebb üzenete ma is érvényes: a belső megerősödés és az egység ereje.
Pünkösd vasárnapja a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe karácsony és húsvét mellett, amelyet a húsvét utáni ötvenedik napon tartanak – innen ered elnevezése is: a görög „pentékoszté” szó ötvenet jelent. Az ünnep a Szentlélek kiáradását idézi fel, amely Jézus mennybemenetele után szállt alá az apostolokra, és képessé tette őket arra, hogy különböző nyelveken szólva hirdessék az evangéliumot.
Ez az esemény egyben az egyház születésnapja is, hiszen ettől a pillanattól számítják a keresztény közösség szervezett működésének kezdetét. A Szentlélek, mint lángnyelvek formájában megjelenő isteni erő, azóta is a hit, az egység és a lelki újjászületés szimbóluma.
A néphagyomány is gazdagon átszövi Pünkösd ünnepét: Pünkösdi királyt választottak, lóversenyek, ügyességi játékok zajlottak, s a lányokat virágkoszorúval díszítették meg. Ma már inkább csendes, családi ünnep, de a templomokban és vallási közösségekben tovább él a régi szokás: imával, énekkel és közösségi alkalmakon ünneplik meg ezt a lélekemelő napot.
Pünkösd vasárnapja nemcsak egyházi esemény, hanem lehetőség is arra, hogy elcsendesedjünk, befelé figyeljünk, és megerősítsük hitünket – bármilyen formában is éljük azt meg.
Kép: vecteezy.com