Obádovics József Gyula matematikus, természettudományi és műszaki doktor, a matematikai tudományok kandidátusa. A legnépszerűbb matematika tankönyvének szerzője,a hazai számítástechnika-oktatás elindítója. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem volt tanszékvezető egyetemi tanára, a Scolar Kiadó társalapítója. 32 könyv, 30 egyetemi jegyzet, 52 tudományos publikáció szerzője.
Obádovics J. Gyula 1948-ban versenyzett utoljára, egyetemistaként a BEAC pályán.
Három próba volt, magasugrás, futás és rúdugrás is volt. Mivel akkor merev bambusznád jelentette a rudat, nem volt a csapatnál rúd, a kalocsai tanítóképzőből felhozattak egyet. Az merev volt, nem úgy, mint most, hogy az ember rákapaszkodik és kirepül. Mivel én szertornász voltam, ez a merev rúd nekem arra jó volt, hogy a legmagasabb ponton egy haskelepet csináltam és így tudtam magasabbat ugrani mint a többiek."– olvasható a Bács-Kiskun vármegyei hírportál felületén.
Obádovics tanár úrnak 18 dédunokája és 13 unokája, akik között többen vannak olyanok, akik többször csalogatták futballozni vagy futni. Mint azt a BAON-nak elárulta:
A Balaton a házamtól 120 méterre van körülbelül, minden reggel és este rászedtek a fiatalok, hogy fussak. Persze a part előtt már elhagynak a betyárok. Dédunokáim között két futó van, az édesanyjuk Kőváriné Dús Jetta, testnevelés szakos tanár, aki titokban egyszer lemérte, hogy mennyi idő alatt futunk le a partig. Utána azt mondta, hogy benevez versenyre, hiszen én világbajnok lehetek. Az idő, amit futottam bőven benne volt abban az intervallumban, amit általában a 95 évesek le tudnak futni. Így indult el ez valamikor és egyszer csak jelezték, hogy lesz Budapesten egy atlétikai országos bajnokság, ahova elmehetnék."Obádovics J. Gyula volt a legidősebb a versenyen
A versenyen, az Ikarus BSE Atlétikai pályán 12.50 perckor a magasból nézve kicsit hosszúnak mutatkozott a 100 méter, de aztán csak le tudtam futni. Nem voltak ilyen idősek, mint én, a korcsoportban volt egy 91 éves résztvevő, aki éppen Svédországból, a világbajnokságról érkezett haza. Azt mondta, hogy részt vehettem volna én is a világbajnokságon és ott is kaphattam volna aranyérmet. Nagyon jó volt együtt futni az idős barátaimmal, akikkel ott ismerkedtem meg. Én voltam a legidősebb, de külsőleg én látszottam fiatalabbnak."– mondta vidáman Obádovics J. Gyula a hírportálnak.
>>> A teljes interjú megtekintéséhez kattints ide!