A rendezvény horvát nevének, a lakomac szónak semmi köze a magyar lakoma szóhoz, a két kifejezés jelentése egy furcsa egybeesés miatt mégis rokon. Az egyiket eredete a lakmározik igéhez köti az etimológusok szerint, a másik a torkosságot jelentő horvát kifejezésből származik.
A 2007-ben alakult Kalocsai Horvát Nemzetiségi Önkormányzat múlt pénteken a Nagyasszonyunk Katolikus Iskola aulájában tartotta meg évről-évre megrendezett farsangi bálját, a Lakomacot, immár tizenegyedik alkalommal.
Horvátul a lakom főnév jelentése: torkosság. Az ebből képzett lakomac kifejezés ennek melléknévi alakja, így lehet a torkos ember, vagy épp torkos csütörtök jelzője. A bál neve inkább az utóbbira utal, mivel ezt a mulatságot a hagyomány szerint farsang farkán, sőt a farka hegyén lévő böjt csúcsán tartották, hiszen torkos csütörtökön került megrendezésre – tudtuk meg Szabó Lászlótól, a bált szervező Kalocsai Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnökétől.
Forrás: Illés György / KALOhírek
Idén egyrészt a rövid farsang miatt, másrészt más települések délszláv kötődésű közösségeivel való egyeztetés révén, a programütközések elkerülése végett tartották meg ezt a mulatságot hetekkel a neki szabott idő előtt. Ezzel nemcsak a báli közönségnek akarják megkönnyíteni a dolgát, hogy ne keljen két-három rendezvény közül választaniuk, hanem igény szerint mindegyiken részt vehessenek, hanem a délszláv muzsikát játszó, egy igazi nemzetiségi bált színvonalasan, változatosan végigjátszani képes banda sem terem minden bokorban, így a zenekarokon való osztozkodás miatt is célszerű az egyeztetés a környékbeli délszláv közösségekkel – mutatott rá az időzítés okaira az elnök.
A rendezvény hivatalos része – a bunyevác himnusz közös eléneklése után – Szabó László nemzetiségi önkormányzati elnök két nyelven elmondott, rövid köszöntőjével vette kezdetét, majd énekekből és táncos produkciókból álló színvonalas műsor következett a bácsalmási Zora Horvát Tánccsoport, valamint a kalocsai Ružice Asszonykórus közreműködésével.
Forrás: Illés György / KALOhírek
A műsor után ünnepi vacsora, és temperamentumos dallamok kísérte hajnalig tartó tánc volt, amihez a talpalávalót a garai Bácska Tamburazenekar húzta, pontosabban – a délszláv népzene karakterjegyeinek megfelelően – inkább pengette.
Forrás: Illés György / KALOhírek