Dunatáji vallomások címmel megjelent Bárth János legújabb könyve, ami a Duna melletti Patajtól a Kecel, Szeremle háromszögbe eső, Duna-táji földnek, a Kalocsai Sárköznek kimagasló történeti néprajzi alkotása. A szerző által közölt szövegek oly korba repítenek vissza bennünket, amikor 150 éves török uralom és harcok után kezdett megszilárdulni a mai falurendszer és annak népessége. A könyvről Schill Tamás Péter muzeológus, a dunapataji múzeum vezetője a szerző méltatása mellett írt összefoglalót portálunk részére.
A XVIII. század az ország nyugalmas, építkező évszázada volt, amit a történetírás a "magyar újjászületés századának" tekint, s valóban: mai életünk alapjai, keretei ekkor teremtődtek meg, elődeink ekkor vetették meg lábukat e tájon. S noha háborúk nélküli időszak volt, azért nem volt teljesen békés sem. Ekkor divatoztak ugyanis a határperek, amelyben két település lakói s tulajdonosai, urai feszültek egymásnak. A határper az ott élők életlehetőségei, a falu vagy mezőváros élettere, legfőként az életet adó föld hovatartozása miatt volt nagyon fontos. Minden kis kaszálónak, legelőnek, erdőnek és víznek jelentősége volt, és mindenki foggal-körömmel védte a sajátját. Vitákat két különböző, eltérő érdekű tulajdonos (pl. az érseki uradalom és más földbirtokos) összeütközése, illetve gyakorta a határok ismeretének hiánya, vagy semmibe vétele okozta. Így folyamatosan napirenden volt egymás füveinek lekaszálása, halak lopása mások tavából, legeltetés a másik földjén, vagy akár fa kivágása a szomszédság erdejében stb. A vitás ügyeket valóságos jogi procedúrával, perrel igyekeztek rendezni valamilyen hivatalosság előtt.
Ekkor szólaltattak meg olyan tanúkat, általában idősebb embereket, akik jól ismerték a határt: parasztokat, halászokat, vadászokat, pásztorokat, akik tollba mondták, hogy mit tudnak, mit láttak és hallottak. Ezek az egyszerű emberek vallomásaikban a tájról, a nép életéről, a hely történetéről számos információt nyújtanak.
Vallomásaikban szó van a földművelésről, állattartásról, gyümölcstermesztésről, népi építészetről, a gazdaság megszervezéséről, a népesedési viszonyok változásáról, például új falvak születéséről, járványokról stb. Sok esetben a vallomástevő életútját is megismerhetjük, ami gyakran utal a XVIII. század népességmozgásaira, különböző költözködésekre. Több szöveg utal a török korra, amely kornak népéletéről alig áll rendelkezésünkre írásos adat. De egyes tanúvallomások még korábbi időket is megpendítenek. A magyarul lejegyzett vallomások jó forrásai a régi magyar nyelvnek, nyelvjárási és különböző tájszavaknak. Persze a vallomástevők több esetben a perhez nem sokat tesznek hozzá, akár ferdítenek is, azonban vallomásuk igazolására és nyomatékosítására olyan régi történeteket, helyeket és tevékenységeket idéznek meg, ami a helytörténetekkel kutatók számára fontosabb, mint maga a per.
Olvashatjuk például, hogy Farkas Pál 63 éves dávodi lakos Kalocsa és Foktő határperében elmondja, hogy ő fiatalabb korában, az 1760-as években, Kalocsán volt ispán, mai szóhasználattal élve munkavezető. Kalocsa és Foktő között egy helyet Törökfőnek neveztek, ahol egy öreg fűzfa állt. Mikor ott még a török időben találtak egy török holtestet, a Kalocsán állomásozó török átüzent Foktőre, hogy temessék el a holtestet és fizessék meg az ezzel járó díjat. A foktőiek pedig, a határt jól ismervén, visszaüzentek, hogy az a fűzfa már kalocsai földön van, temessék el ők. Így a kalocsaiak eltemették a fűzfa alá a törököt és megfizették az ezzel járó díjat. A tanú elmondta, hogy ezt a fát még ő is ismerte és látta, paprikás fűzfának is hívták, mert az egyik fele mindig vörös volt.
Ha a határvillongások (veszekedések) elfajultak, halálos fenyegetések is elhangozhattak, amik érdekes nyelvi kifejezésekben képeződtek le. A vallomásokból tudjuk, ha valaki azt mondta: "Határt csinálok belőled", az halálos fenyegetést jelentett, mivel azt jelentette: megöllek, és mivel nem természetes úton halsz meg, a korabeli szokás szerint a határvonalon temetnek el. Persze ez már szélsőségesen kiélezett helyzetet feltételezett, ami ritkaság volt.
A határperekkel közel fél évszázada foglalkozik Bárth János, és írásaiban, ahol lehetséges volt, mindig szerepeltek határperekből származó történeti és néprajzi adatok. E könyv megszületését több évtizedes szorgalmas kutatás és munka előzte meg. A cél, a szerző bevallása szerint, eredetileg egy nagyobb monográfia lett volna, azonban a Bárth János által áhított, Kalocsa és Baja környéki táj népének XVIII. századi életét bemutató könyv más, nagy jelentőségű munkák miatt nem készülhetett el.
Azonban elkészült ez a válogatott szöveggyűjtemény, ami betekintést nyújt a téma legfontosabb és legsokoldalúbb forrásaiba: a határperbéli vallomásokba. A szerző által átnézett sok ezer vallomás közül 227 darab, gondosan válogatott és számos szempontot figyelembe vevő vallomás került a kötetbe. A szerző egyik fontos célja volt, hogy a jövendő kutatói számára adatokat szolgáltasson, ezzel segítse a tudományos kutatásokat.
Különösen érdekes és értékes a kötetben található néprajzi témajegyzék. E jegyzék, ami a vallomásokból leszűrhető néprajzi témákat sorolja fel, nem az ábécé sorrendet, hanem a magyar néprajztudomány hagyományos tárgyköreit követi. E témák tulajdonképpen körülölelik a XVIII. századi, régi-régi paraszti élet teljességét: kezdve a földműveléstől az állattartáson és gyümölcsészeten, a településen, népi építészeten át az egyházig és hitéletig. E témajegyzék a kutatók és a helytörténeti szakírók számára óriási segítséget nyújt, hiszen ki-ki az adott szakterületének megfelelően talál benne információt. A társtudományok művelőinek, például a régészek számára is hozhat újdonságot azzal, hogy a vallomásokban régi, sok esetben középkori faluhelyeket is emlegetnek. Fontosságát, újszerűségét az is nyomatékosítja, hogy nem a kötet végén kapott helyet, mint a szokásos tárgymutatók, hanem a vallomásokat megelőző fejezetek között. Természetesen a kötetben való tájékozódást több mutató is segíti. Ezekből a tanúk nevei, vagy a földrajzi nevek éppúgy kereshetők, mint a feldolgozott tájegység népességének helyváltoztatásai.
A mérnöki pontossággal és aprólékos részletességgel megírt és összeállított könyv a decemberben 80. életévébe lépő Bárth János kiváló alkotása, egyike az idén megjelenő négy kötete közül. Nyugodtan állítható, hogy a múltat kutató szakemberek számára alapmunka született. A szerző saját vallomása is egyúttal, hogy ezt a tájat, szülőföldjét kutatja tudományos munkájának kezdete óta. A régmúlt iránt érdeklődő olvasó pedig olyan szövegeket találhat benne, amelyek olvasmányosak és érdekesek is egyszerre.
A Bárth János által válogatott szövegek a mai Bács-Kiskun vármegye délnyugati részéről, a Kalocsa és Baja környéki tájról szólnak. Ezen a területen alig volt település, amelyik nem volt érintve valamilyen határperben és nem szerepel vallomásokban. A felvonultatott több tucat település és sok száz ember története a mi lakóhelyünk és a mi elődeink története. Bárth János vallomásokat bemutató könyvéből nemcsak őseinket és azok életét ismerhetjük meg, hanem talán jelenünket is jobban megérthetjük.
Schill Tamás Péter