Elmentünk a Fonóba – Kaptunk egy nagy lángost, nekünk harangoztak

A kalocsai Tomori Pál Könyvtár és a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület közös programsorozata, a „Fonóházi esték”, a régi fonók hangulatát, a közös énekléssel, történetmeséléssel, az elgémberedett lábízületek átmozgatására tánccal színesített estéit idéző alkalmak legutóbbi rendezvényén az iszlám hódítás elleni küzdelmekhez, kiemelten a Nándorfehérvári diadalhoz köthető déli harangszó, illetve a kenyérsütés melléktermékeként kialakult, később már zsiradékban sült kelt tészta, a lángos került a figyelem középpontjába.

Az utóbbiról dr. Kovács Istvánné Sztakó Éva, míg az előbbiről dr. Mészáros István, a Szent István templom templomigazgatója tartott előadást, aki szerint azonban az ehhez hasonló tudósítások nem pótolhatják a személyes jelenlétet – így az alábbiakban az elhangzottak helyett a déli harangozással kapcsolatos általános tudnivalókat adjuk közre.

Képgaléria megtekintése (13 db kép)

Nekünk harangoztak

Amint ismeretes: a déli harangszó a 1456. július 22-i nándorfehérvári diadalra emlékeztet, amely 70 esztendőre megakasztotta az iszlám hódítást, a török előnyomulást.

A déli harangozást minden keresztény templomban III. Kallixtusz pápa rendelte el a kereszténység védelméért. Bár a pápa a harangszót eredetileg a csata előtt, a török veszély miatt kezdeményezte, ám a hatalmas győzelem hírére a hálaadás szimbólumává vált, mi magyarok pedig a hódító ellenségünk fölött aratott diadal emlékének tekintjük.
A hagyomány azóta, immár 570 éve a keresztény összetartozást jelképezi.

Kaptunk egy lángost is

A lángosról megtudhattuk, hogy a mai „streetfood” és strandcsemege az egykor heti elfoglaltságot jelentő kenyérsütés melléktermékeként, hogy a kidagasztott tésztából készült kenyérvekniből kimaradt, vagy inkább kihagyott tészták kisütésével jött létre.

Képgaléria megtekintése (13 db kép)

A kenyér ugyanis lassan sült ki, és fölvágására is jobbára csak másnap került sor, ezért a sütés ínycsiklandó illatát a kimaradó tésztát laposra nyújtva hamarabb elkészülő, és már aznap, forrón is fogyasztható finomság készült. Ez volt az úgynevezett kenyérlángos, vagy lángoskenyér.
Később erre különböző feltéteket is tettek, szalonnás, hagymás vagy más ízesítéssel még finomabbá téve ezt a csemegét, amelynek fogyasztása egyben közösségi esemény is volt egy-egy közösségben, egy-egy családon belül.

A kemencés sütések visszaszorulásával adódott a lehetőség, hogy a kelt tésztát forró zsírban, illetve még később olajban is ki lehet sütni, serpenyőben, és önálló ételként is fogyasztható. Szintén későbbi fejlemény, hogy a tésztát áttört főtt krumplival lazítva még lágyabb és ízletesebb finomság készíthető.
Így ismerjük ma is, burgonyával dúsítva, vagy anélkül, de különböző feltétekkel – leggyakrabban fokhagymával, illetve tejföllel, sajttal, de akár szalonnás, gombás, vagy más feltéttel – gazdagítva kerül a fogyasztó elé a lángos, amely ebben a formában jellegzetes magyar ételnek számít.

Képgaléria megtekintése (13 db kép)

Az erről szóló előadás után a Kamaraterem előtti folyosószakaszon kötetlen beszélgetés keretében értékelték a résztvevők a hallottakat, ahol az ezúttal mindenféle feltét nélkül, eredeti formájában tálalt lángos mellett a nemrégiben magunk mögött hagyott farsangi időszak elmaradhatatlan csemegéje is terítékre került.