Kalocsai az év levéltári kiadványa – Monográfia a XVIII. századi Kalocsáról

A díjazott könyvben városunk és a főegyházmegye török idők utáni újjászerveződésének időszakát dolgozza föl Tóth Tamás, ezáltal a reformáció utáni katolikus újjászületésről is érzékletes képet alkotva, a helyi folyamatokat nemzetközi kontextusba helyezve. A szerző tehát egy összegző műfajú mű elkészítésére vállalkozott, aminek előzménye, hogy a levéltár a Patachichok, Gábor és Ádám korával, itteni tevékenységével kapcsolatban korábban már legalább három kiadványt jelentetett meg, és Kalocsa látványos fejlődésének korszakával más forrásokból is sok adat állt rendelkezésre, így elérkezett az idő, hogy valaki ennek summázatát adja.

Ezt a küldetést Tóth Tamás kalocsai egyházmegyés pap vállalta föl, aki korábban idehaza a nunciusi titkárságon teljesített szolgálatát, később azonban Rómába Pápai Magyar Intézetbe került kiküldetésre, ahol a vatikáni levéltárban őrzött dokumentumok és egyéb ottani források alapján is körbejárva tudta összegezni az itthon összegyűjtött adatokat.

A monográfia azt az igen nehézkesen induló, Patachich Gábor úttörő ténykedéséve kezdődően lendületet vett, majd Patachich Ádám városépítő munkájával csúcsra pörgött fejlődést mutatja be, amely a török időkben szétzilálódott, leromlott Kalocsát újra visszakapcsolta az ország és Európa vérkeringésébe. Ehhez a szellemi hátteret a reformáció utáni, nálunk a török megszállás miatt kissé megkésett katolikus újjászületés eszméje adta.

A kiürült város helyzetét jól mutatja a kalocsai érsekké kinevezett, de az újkori érsekek sorában elsőként ténylegesen is ideköltözött Patachich Gábor sokat hangoztatott jelmondata (eredetileg latinul):

Ha senki sem kezdi el, senki sem fogja befejezni! A megkezdett, de végeláthatatlan munkát az utódok folytatták. Kiemelkedett ebben Patacsics Ádám, aki számára a nagyváradi érseki cím és a vele járó, az ittenihez viszonyított nagy gazdagsághoz képest visszalépés volt ez a kalocsai érseki poszt, ám ő tudatosan vállalta a nagybátya által megkezdett munka folytatását. Amit Gábor elkezdett, ő be akarta fejezni. De valójában ennél többet is tett.

A csütörtöki átadón értékelésében a zsűri külön kiemelte a szép, igényes kivitelt, amelyre a díjat átvevő Lakatos Andor azért is büszke, mert a munka nagy részét,

a grafikai, nyomdai előkészítést a kalocsai gyűjteményi munkatársak összefogásával, intézményközi együttműködéssel, belső műhelymunka keretében végezte el az évek alatt összecsiszolódott csapat.

Ehhez a folyamatosan fejlesztett technikai háttér, a kollektívához tartozó egyre több fiatal rugalmassága és sokoldalúsága egyaránt hozzájárult – mutatott rá a díjátadó után portálunknak nyilatkozó Lakatos Andor.

A tudományos igényességgel megírt, használati tárgyak, textíliák fotóival, portréképekkel gazdagon illusztrált kötet eredendően egyháztörténeti doktori disszertáció gyanánt születettet, a hétköznapi ember számára mégis könnyen fogyasztható, és ezt nem csak a képek teszik. A mű ugyan elsősorban a szakmai közönség számára született, de olasz konzulensek és bírálók számára, így a legtöbb részletet pontos magyarázattal, jegyzetekkel kellett ellátni a történelmi kontextus bemutatása végett, ami a laikus olvasót is segíti a kor megértésében.

A könyv használatát részletes tartalomjegyzék, név és tárgymutató is olvasóbaráttá teszi, amelyek segítségével a kötet lényegében kézikönyvként használható azok számára, akik a kor, illetve a város története iránt szakmailag vagy hobbiból érdeklődnek – mutatott rá a könyv értékeire a levéltárvezető.