A Viski Károly Múzeum igazgatója érdeklődésünkre felidézte, milyen hagyományok, illetve szokások övezték a húsvéti időszakot térségünkben, továbbá arra is felhívta a figyelmet, milyen jelentősége lehet akár egy tojásfestésnek is napjainkban.
Romsics Imre kiemelte: a húsvéti ünnepkör egy sokrétű, összetett, nagyon kerekítve mintegy száznapos ünnepkör, amelyben a húsvét a mozgóünnepek középpontja, melyet a nagyböjt előz meg, majd 50 nap múlva a pünkösd követ, a húsvét hete pedig a virágvasárnappal kezdődik.
– A virágvasárnap a virágszentelésnek, a barkaszentelésnek az ideje, amely fontos esemény a népéletben. Általában gyerekek hozzák a határból a barkát, és viszik be a templomba megszentelni, utána pedig haza. Például az eresz aljába tűzött barka a villám és a tűzvész ellen védi a házat, vagy a szentelt barkáról levett barka a torokfájás ellen alkalmatos – mutatott rá a virágvasárnap fontosságára, amely Jézus jeruzsálemi bevonulásának napja.
Nagycsütörtök
A nagyhét a takarítás időszaka, ilyenkor mindent ki kell takarítani; a házat, az udvart, a szerszámokat felújítják, megtisztítják, mindennek ragyognia kell, ez egészen nagycsütörtökig tart, amely szintén egy kitüntetett pontja a nagyhétnek.
Például ezen a napon kell megfesteni a tojásokat, és ez az a nap, amikor a harangok elnémulnak. Ez időszakonként vagy területenként változó, a kalocsai szállásokon kilenc órakor szólalt meg utoljára a harang, az volt az utolsó mise, ami harangszóval indult, aztán a harangok elvonultak Rómába, utána nem szólalhattak meg egészen a feltámadásig. A legtöbb templomban itt, például Kalocsán vagy Homokmégyen nagy kereplőkkel jelezték a misék kezdetét, más helyeken pedig kis csengőkkel” – osztotta meg a múzeumigazgató.
A csütörtök este a Jézuska-keresésnek az ideje: az esti mise után elindulnak az asszonyok és a gyerekek, általában a férfiak kísérete nélkül a kereszteket végigjárni, ahol legtöbbször Mária-siralmakat énekelnek, megjelenítve az anya-fiú kapcsolatot – mindez sokszor nagypéntek hajnaláig is eltart.
Nagypéntek
– A nagypéntek napja az már annyira ünnep, hogy akkor már például nem illett főzni, tüzet sem illő gyújtani, munkákat sem szabad végezni. Nagycsütörtökig befejeződik a takarítás, a nagypéntek már a húsvétra való emlékezés ideje – hangsúlyozta.
A délelőtti misén kerül sor a passió bemutatására, amelyet nem közönség előtt, hanem fent, a kórusban mondanak el a jó hanggal megáldott férfiak, délután pedig a keresztútjárást rendezik meg, legtöbbször a templomon belül, a stációk végigjárásával. Sokszor a kisebb szállásokról is bevonultak azokra a szállásokra, ahol volt templom, illetve főként nagycsütörtökön a nagy templomokba is ellátogattak más szállásokról. Ennek oka, hogy Kalocsa egy olyan pontja a Kárpát-medencének, ahol a püspök megmossa a szegények lábát például – mutatott rá a múzeumigazgató, aki hozzátette: nagycsütörtökön kerül sor az olajszentelésre is.
Nagypéntek délutánjára felállítják a szentsírt, amelyet „katonamódon” őriznek. A múzeumigazgató kiemelte: a huszadik század közepéig emlékeznek vissza az adatközlők, a két háború között leventék őrzik a szentsírt; két levente, egyenruhába öltözve, kezükben fakarddal, óránkénti váltásban, egészen a feltámadásig.
– Ennek a nagypénteki keresztútjárásnak a vége a Jézuska csókolása, ahogy itt a szállásiak mondják, amely azt jelenti, hogy a szentsír előtt felállított kereszten lévő Krisztust csókolják meg. Ilyenkor a templomadományokat sem a perselybe rakják, hanem külön, a sír mellett elhelyezett edénybe teszik – fogalmazott.
Nagyszombat
Nagyszombaton még mindig nem lehet húst fogyasztani – hívta fel a figyelmet Romsics Imre, hiszen a húsvét elnevezése is ebből ered, hogy a negyvennapos nagyböjt alatt nem szabad húst fogyasztani, főzni azonban már szabad, általában ekkor készítik el a húsvétvasárnapi, húsvéthétfői ételeket, hiszen azokon a napon általában szintén nem főznek. A mozgóünnep miatt változó, mi került az asztalra, de például gyakori a töltött káposzta, valamint fontos eleme a kalács, a tojás és természetesen a sonka.
Ekkor támad fel Jézus Krisztus, megszólalnak újra a harangok, elérve a húsvét ünnepére.
Húsvétvasárnap
– Ha nagycsütörtökön nem, akkor nagyszombaton feltétlenül megfőzik a sonkát, megsütik a kalácsot, megfőzik a tojást, hiszen a húsvétvasárnapi, legelső misére el kell vinni ezeket megszentelni, addig nem lehet megszegni a húsvéti sonkát, míg nem szentelik – emelte ki. A szentelésre vitt ételeket kosarakba rakják, szépen kihímzett kendőkkel terítik, úgy viszik a templomba megszentelni.
Húsvéthétfő
Romsics Imre elmondta, húsvét általában a család nagy ünnepe, ekkor kerül sor a családjárásokra, családlátogatásokra, valamint ehhez az ünnephez kötődik a locsolás is.
– Reggel elmennek az első misére, ez után indulnak meg a legények. Itt van egy nagy váltás a világban, ugyanis régen is elmentek a gyerekek locsolni, de alapvetően a nagy látvány az a legények locsolása volt – fogalmazott. A gyerekek piros tojást, illetve a rokonoktól általában valamennyi pénzt, a legények viszont csak tojást kaptak, esetleg pálinkával vagy borral kínálták őket, azonban nem volt vendéglátás, hiszen sietniük kellett, hogy a 11 órakor kezdődő misére odaérjenek.
Húsvéthétfő délutánján jelennek meg először a táncosok, amely egy alkalom volt arra, hogy megmutassák a résztvevők az új ruháikat, hiszen a nagyböjtben gyászosan jártak még a lányok is; nem volt a hajukban szalag, kendővel kötötték be a fejüket a nagyböjt alatt, a nagyhét alatt pedig ténylegesen gyászviseletet öltöttek. Persze, hogy az új ruha össze ne koszolódjon, gyorsan át is öltöztek, úgy mentek a bálba.
– Ekkor indul meg újra az a világ, ami az akkori fiataloknak kedves volt, a táncok sorozata, hiszen nemhogy bálokat nem lehetett a nagyböjt alatt rendezni, hanem lakodalmakat sem – hívta fel a figyelmet.
– Nagyon sokan csak egyszínűre festették a tojásokat, de a régi kalocsaiak is díszítik a tojást, persze nem úgy, mint most, hogy virágokat festenek rá. Teljesen más volt a szokásrendje a kalocsaiaknak: úgynevezett „kantáros tojást” karcoltak, a pirosra festett tojásra írtak mintákat – mondta el Romsics Imre. Mint megosztotta, hosszában két körrel választották el a tojást, keresztbe középen pedig egy kört húztak, így összesen nyolc részre osztották. A kantárok csatlakozásánál egyszerű motívumokat készítettek – ilyen volt például a kacskaringó, a gereblye vagy a rozmaring, a virágos tojások azonban nagyon későn, a második világháború idején jelentek meg.
Érdeklődésünkre Romsics Imre elmondta, úgy gondolja, Kalocsán még élnek ezek a hagyományok, hogy a család ünnepe a húsvét, így nem szeretnék a húsvétot megbontani múzeumi programokkal, így vasárnap és hétfőn a múzeum is zárva tart, azonban a virághét szombatján tojásfestő programot szerveztek, ahol a hagyományos kalocsai kantáros tojással, valamint kalocsai virágos tojással is megismerkedhettek a résztvevők, illetve más technikák, tájegységek is megjelentek.
Mint kiemelte, a tojás azért is fontos, hiszen ez mindenkiben benne van, hogy a húsvéthoz kapcsolódik, azonban azt is lehet látni, hogy bár sokan ünneplik a húsvétot, sokan ilyenkor elutaznak, kirándulnak, azonban hátha így a gyerekekben is megragad, miért szerepel az ünnepben a tojás.
– Ha a régiséget nézzük, akkor a piros tojás egy váltság volt, ha elmentek a legények locsolni, mert valamikor nem kölnivel locsoltak, hanem vízzel, akkor ki lehetett váltani a vízzel való locsolást egy piros tojással – osztotta meg Romsics Imre. Azok, akik nem tudták megváltani, számukra „vízbe vető hétfő” volt, azaz bedobták a lányokat a vízbe – mindez a középkorban volt szokás, azóta ez megváltozott, a tojás, mint ajándék maradt meg, nem mint váltság.
– Talán a gyerekekben ez úgy megragad, hogy a húsvéthoz hozzátartozik, hogy locsolok, ajándékot adok. Ez a társas kapcsolatok szempontjából nagyon fontos dolog volna – hangsúlyozta a múzeumigazgató, ugyanis meglátása szerint elhidegül a világ körülöttünk.
Talán-talán egy kicsit visszavezető utat mutathat egy ilyen tojásfestés is, ha tudjuk, hogy az mire szolgál”
– mutatott rá Romsics Imre.