Társasutazás Kalocsa kulturális múltjában

A bevezetőben a kezdetektől tekintették át a művelődési ház történetét az ötvenes évektől kezdődően az iparkamara épületétől a Viski Károly Múzeum földszintjén át a legendás főtéri épületbe kerülésig, amelyet 1977 novemberében adtak át a közművelődés céljainak.

A két „főszereplő” élvezetes előadásában ismerhette meg a szép számú hallgatóság a működés körülményeit, az egyes tevékenységi köröket. Az emlékek felidézését remek archív felvételek tették teljessé a közeli és régebbi múltból, melyeken nem egy jelenlévő is magára ismerhetett. A képeken megelevenedtek a 70-es évektől kezdődően a művelődési központ szakkörei, tanfolyamai, művészeti csoportjai, rendezvényei.

A kronológiában kiemelésre kerültek, szintén gazdagon illusztrált képanyaggal, a legjelentősebb rendezvények, programsorozatok. Az 1984-ben, kettejük szervezésében indult szüreti felvonulás, amely 5 év multán terebélyesedett és alakult át paprikafesztivállá, majd az évek során kiegészült a főzőfesztivállal és nyerte el az ő munkájuknak köszönhetően mai alakját.

Az 1994-ben India bemutatásával indult Nemzetek napja sorozat ,amely hazai viszonylatban is egyedülállóan mutatott be komplexen, kiállítás, előadások, művészeti produkciók, gasztronómiai bemutatók segítségével egy-egy országot vagy régiót. Tíz év alatt 16 rendezvény keretében 86 nemzetet ismerhetett meg Kalocsa közönsége: Japán, Dél-Amerika, Kína, Észak és Kelet-Afrika, Közel-Kelet hogy csak néhányat említsünk a teljesség igénye nélkül.

Nem maradhatott ki a felsorolásból a Folklórfesztivál, a Szent Iván éji utcabálok, a zenei programok: Pünkösdi koncertek, Rock Fals Hang, Folk hátán Folk, népzenei események, népek zenéje felelevenítése sem. Sorra kerültek a képzőművészeti vonatkozású rendezvények: kiállítások, a fazekas, és az idén 25 éves képzőművészeti tábor, az ez évben sajnálatosan elmaradt Kalocsa Art, (amin, szintén egyedülálló kezdeményezésként amatőr és ismert alkotók együtt szerepelnek), a hozzáfűzött színes történetekkel és képekkel, teljessé téve a múltidézést.

Zárszóként Asperjánné Klára az elitkultúra és a silány tömeg kultúra közti szakadékról beszélt, ami sajnos egyre általánosabb, de ami ellen tenni kell, és ezt már én teszem hozzá, az ő, túlzás nélkül, életművük, ennek a célnak a megvalósulását szolgálta.

Köszönjük ezt a felemelő délutánt – az igényes, a köz művelődését, gyarapodását szolgáló, a munkáját hivatásnak tekintő, kreatív, az igazi művészetet emberközelivé tévő – alkotópárosnak.