Kalocsa Város Egészségügyéért – Ilk Viktor-díjat vehetett át Baltás László Jánosné Dr. Sipkai Ibolya

Az ünnepi testületi ülésről, így az összes kitüntetettről már önálló cikkben beszámoltunk. Közülük most Kalocsa Város Egészségügyéért – Ilk Viktor-díj idei letéteményesének, Dr. Sipkai Ibolya méltatását ismertetjük:

Baltás László Jánosné dr. Sipkai Ibolya Gizella 1948. április 29-én született Homokmégyen. Édesanyja boltos, édesapja asztalos volt. Gyermekkorában fülproblémáival gyakran volt szükség orvosi kezelésekre. Ezek az alkalmak jelentős szerepet játszottak abban, hogy elhatározza, a gyógyításnak szenteli életét.

Az akkor I. István Gimnáziumban érettségizett, majd a gyermekkori emlékek által vezetve a Szegedi Orvostudományi Egyetemre jelentkezett, ahol 1973-ban szerzett általános orvosi diplomát. Ez év őszén, idén éppen ötven éve lépett be orvosként a kalocsai kórház ajtaján, ahol a belgyógyászati osztályon kezdett dolgozni. 1979-ben tett belgyógyászati szakvizsgát.

Nagyon sokat tanult néhai Pintér Sándor főorvos úrtól, aki az igen csekély műszerezettségű belgyógyászati osztályt magas színvonalon, nagy szakmai tapasztalatokkal és tudással vezette.
Akkor nem volt CT, nem volt ultrahang, és a gyógyszerek közül is sokkal kevesebb állt rendelkezésre, így az orvos leginkább megérzéseire és szakmai tapasztalataira hagyatkozhatott. Az évek teltével főorvosi kinevezést kapott.
Súlyos betegségéből felépülve is a belgyógyászati osztályon, majd a belgyógyászati rehabilitációs osztályon dolgozik, segít a belgyógyászati szakrendelés és a sürgősségi osztály munkájában is.

Ötven év után is töretlen energiával és odaadással látja el a rábízott betegeket. Jóleső érzéssel tölti el hogy az évtizedek alatt betegei nem csak szervi problémájukat hanem esetleges családi nehézségeiket is megosztják vele, és szeretettel üdvözlik őt boltban, vagy az utcán is. Odaadása, hivatástudata olyan példát mutatott, mely hatására egyik fia is az orvosi hivatást választotta.

A kórházhoz, gyógyításhoz való viszonyát jól mutatják alábbi mondatai:
„Nincs különbség az otthonom és a kórház között. Nekem a kórház is ugyanúgy az otthonom, ugyanúgy minden reggel ide hazajövök. Itt is itthon vagyok.”