Városháza: Bács-Kiskun megye sportjáért díjra Kolics Jánost jelölték

A ma délutáni képviselő-testületi ülés egyik napirendi pontja keretében megyei kitüntető díjra való előterjesztésre tett javaslatot tárgyaltak, zárt ülés keretében.
Bács-Kiskun megye sportjáért díjra Kolics Jánost, a Kalocsai Kézilabda Club edzőjét jelölték.

Pályáját korábban is összefoglaltuk, a jelölés kapcsán most kivonatosan felidézzük a Tamás Ferenc tollából született, akkori cikkünket.

A Dunaújvárosi Kohász emblematikus játékosa, majd későbbi legendás vezetőedzője 1955-ben, a magyar-horvát határ menti Somogy megyei Bolhón született, majd jó évtizedre rá, már a kézilabda sportág egyik olvasztótégelyének számító Dunaújvárosban próbálgatta szárnyait a tehetséges, ifjú sportoló.

KÖZÉPISKOLÁSKÉNT MÁR A MAGYAR IFJÚSÁGI VÁLOGATOTT MEZÉT IS MAGÁRA ÖLTHETTE.

Sőt, ekkor már szerepet kapott a felnőtt klubcsapata honi élvonalba törő gárdájában is.
A játékos évei után kezdődött Kolics talán még eredményesebb edzői pályája. Előbb Dunaújvárosban és Dunaföldváron pallérozta a csapatokat, majd

1993-BAN KERÜLT KALOCSÁRA JÁTÉKOSKÉNT 38 ÉVESEN,

de a 93/94-es szezon felénél már játékosedzőként dolgozott az 1991-ben alapított KEK (Kézilabda Egylet Kalocsa) sikereiért.
A 94/95-ös évadban a megyei bajnokságot megnyerve

A CSAPAT TÖRTÉNETÉBEN ELŐSZÖR FELJUTTATTA A KALOCSÁT AZ NB II-BE.

A 95/96-os szezonban az NB II. Déli csoportjában újoncként a kiváló erőkből verbuválódott Delfin-Dutép Kecskemét gárdája mögött az előkelő második helyezést érte el a fiúkkal.
Ez után visszatért Dunaújvárosba, ahol

a hazai férfi kézilabdázás egyik legütőképesebb csapatának a vezetőedzője volt.

Újvárosban aztán három ezüst és három bronzérmet nyert a fiaival az NB I-ben, ahol

VÁLOGATOTTAK SORÁT EDZETTE ÉS NEVELTE AZ ÉVEK SORÁN.

Többek között edzője lehetett Fazekas Nándornak, Gál Gyulának, Kertész Balázsnak, Rosta Miklósnak, Kemény Józsefnek, György Lászlónak, vagy a sportág magyar légiósainak mezőnyében etalonnak számító Szergej Kuzmicsovnak és a legendás beálló Tolsztihnek.
Később a ma közismert válogatottak közül Újvárosban és a nemzeti csapatnál is edzhette például Iváncsik Tamást, Császár Gábort, Zubai Szabolcsot, Törő Szabolcsot, Ancsin Gábort és Mikler Rolandot is.

Az 1998-as eb-ciklusban a kapitány Vass Sándor mellett

A MAGYAR FELNŐTT FÉRFI VÁLOGATOTT SZAKMAI MUNKÁJÁT IS SEGÍTETTE EDZŐKÉNT.

Ebben az időszakban számos nemzetközi versenytapasztalatot szerzett, majd

A 2009/2010-ES BAJNOKSÁGBAN ISMÉT KALOCSÁRA KERÜLT.

Az NB I/B Keleti csoportjában az őszi ötödik forduló után átvette a csoportjában addig csak szenvedő KKC (Kalocsai Kézilabda Club) felnőtt férfi csapatát. Addig talán nulla ponttal és igen kevés bíztató kilátással álltak a mieink a csoportban. A bajnokságot igaz, az utolsó helyen zártuk, de négy győzelemmel és 2 döntetlennel immár 10 ponttal.

Ezt követően ismét az NB I/B-t választotta a szakosztály, de ezúttal a Nyugati csoportot, amely mint kiderült, semmivel sem volt gyengébb az előzőnél. A 2010/11-es évadban aztán két aprócska ponttal a 13. helyen zártunk, mivel a Dunaferr II. csapata visszalépett a bajnokságtól.

A folytatásban már „megértve az idők szavát”, a megfelelő erőviszonyok figyelembevételével az NB II. mellett döntött a klubvezetés, nem vállalva a magasabb osztályt, hanem a helyi fiataloknak teret engedve dolgoztak tovább. Mindehhez a legmegfelelőbb szakvezető vitathatatlanul Kolics János volt. Ezután hat olyan bajnoki év következett zsinórban, amikor mindig dobogón végzett a Kalocsa.

A 2011/12-es és a 2015/16-os évadban bronz-, 2012/13-ben és a 2013/14-ben ezüst-, a 2014/15-ös és a 2016/17–es évben pedig aranyérmet szereztek.

[A klub sikerei ezzel nem értek véget, de életút-összefoglalónk 2017-ben született. A klub sikereiről és kudarcairól portálunk az óta is rendszeresen tudósít.]

KOLICS MESTER EDZŐI PÁLYAFUTÁSA SORÁN IMMÁR MINTEGY 2000 MÉRKŐZÉSEN ÜLHETETT A KISPADON.

Csapatától, a lelkes szurkolótábortól és az aktív edzői munkától Kolics János ez év tavaszán vett búcsút, csapatának sok dicső küzdelmet látott Katlanában tartott, nagyszabású búcsúztató ünnepség keretében.