A kalocsai sárkányhajó versenyek történetében minden bizonnyal mérföldkőnek számít a hétvégén megtartott kupa, hiszen a koronavírus-járvány szorításából kitörő gyerekek és felnőttek hosszú idő után először élvezhették a közös sportolás megannyi szépségét és izgalmát. A benevezett csapatok között ott volt az önkormányzat Húzzuk 1000-rel legénysége, és bár a fiúk, lányok nem kerültek be a fináléba, mégis mindenki megtalálta a számítását: egy csapatban, egy cél érdekében, jó hangulatban húzott.
A dr. Filvig Géza és képviselőtársai, munkatársai, barátai összeállítású csapat a szombat déli futamban a végül győztesnek kikiáltott, évek óta az első helyen végző Homokmégyi legénységgel szemben maradt alul.
Ám csak a célba érést tekintve, mert láthatóan mindenki megtalálta a számítását: egy csapatban, jó hangulatban, egy cél érdekében evezhetett – mindez szimbolikusan, átvitt értelemben a Kalocsa fejlődésért végzett erőfeszítéseket, munkát is reprezentálhatja.
Az egymást támogató, családias hangulatú, izgalmas és mozgalmas verseny valamennyi versenyző, szurkoló és nézelődő számára azt a jó lokálpatrióta számára nélkülözhetetlen identitást közvetítette: valamennyien kalocsaiak vagyunk, vagy Kalocsáért dolgozunk, ha kell, összefogunk, ráadásul együtt is nagyon jól érezzük magunkat.
Éspedig ehhez ezúttal sem kellett más, minthogy pénteken újra megszólalt a jól ismert dobszó, benépesült a Vajas belvárosi két hídja közötti vízpart, erőteljes karmozdulatokkal derék evezni vágyó gyerekek, felnőttek repítették a két sárkányhajót.
Visszatérve az önkormányzat Húzzuk 1000-el, paprika piros színű egyen pólót viselő tagjaihoz: a 11 fős legénységet dr. Filvig Géza, Zsikó Zoltán, Kákonyi István, dr. Bagó Zoltán, Schmidt Rajmund, Farkas Péter, Fonyódi Dávid, Rumi László, Szigeti Tamás, és ugyan a végére írva, de nem utolsó sorban – a versenykiírásnak megfelelően – két hölgy, Kohány-Bugya Dóra és Mocsnik Alla alkotta.
Semmiképp nem feledkezhetünk meg persze a sárkányhajó versenyszervezők által delegált „tartozékáról”, a kormányos szerepét betöltő, a hajó és mindenki épségéért felelős Bolvári Ferdinándról, aki rutinos vízi emberként a csapatot verseny előtt és közben is instruálta.
Jó volt látni, hogy elégedetlen hangok senkivel szemben nem voltak, és mi sem volt természetesebb, hogy a futam végén mindenki gratulált egymásnak, külön-külön is a kormányosnak és a dobosnak.
Forrás: Zsiga Ferenc / KALOhírek
Természetesen ezzel az írással nem zárjuk le a Sárkányhajó Kupával kapcsolatos információkat, még adatokban, véleményekben és képekben bővelkedő cikkek következnek, de ennyi felvezetés talán kellett ahhoz, hogy elmondjuk:
Szép volt fiúk, szép volt lányok, csak így tovább, húzzátok ezerrel, egységben az erő!
A Sárkányhajó sportág Dél-Kínából származik, és egy 2000 éves legenda kapcsolódik hozzá. „Qu Yuant a kínaiak által nagyon szeretett költőt és államférfit hamis vádak alapján, pusztán féltékenységből hazaárulással vádolták és száműzték. A korrupt Chu Királyság Kormánya elleni végső tiltakozásaként a Mi Lo folyóba vetette magát. A kínaiak soha nem felejtették el ezt a kétségbeesett, de hősies tettet. A halászok azért versenyeztek, hogy megtalálják a holttestét, mielőtt a halak felfalják, doboltak, lapátjaikkal ütötték a vizet és rizsgombócokat szórtak bele, hogy eltereljék azokat. Innen ered a hagyomány és Kínában azóta is minden évben - az ötödik holdhónap 5. napján - megtartják a sárkányhajó ünnepet, amely nemcsak vízi versenyt, de hatalmas ünnepséget, színpompás felvonulást is jelent.” A több évszázados hagyományok ellenére az első nemzetközi sárkányhajó versenyt csak 1976-ban rendezték meg Hong Kongban. Innentől számítva beszélhetünk sárkányhajó sportról, a modern sárkányhajózás kezdetéről.
Forrás: sarkanyhajo.hu