Kék Madár 25 – Szellemidéző nyitókoncert, meglepetéssel

A fesztivált meglapító Lakatos György fagottművész személyes kisugárzása a közönség népes volta ellenére is családias hangulatúvá tette a koncertet, amit csak fokozott, hogy a Lakatos család több tagja – mégpedig épp a fesztivál atyja által említett feltörekvő generációból – szintén közönség elé állt, és a családi hagyományoknak megfelelő színvonalú produkciókkal szórakoztatták a közönséget.

Lakatos György gyermekei közül hárman tisztelték meg városunkat jelenlétükkel ezen a fesztiválon, a negyedik pedig igazoltan volt távol: vizsgázik és szakdolgozatot ír, ami miatt ezúttal nem tudott jelen lenni. Az új generáció méltó a család zenei hagyományaihoz, amit ezen a koncerten is bizonyítottak.

Képgaléria megtekintése (34 db kép)

Lakatos Ágoston zongorán édesapjával adott elő négykezes darabot, Lakatos Kristóf Jónás metallofonon játszott szintén édesapja zongorakíséretével, Lakatos Dorka pedig a két duókoncertet adó művésszel hármas kamarazenélés során bemutatott hegedűjátékával kápráztatta el a nagyérdeműt.

Most jobb volt

A repertoár megújult, bővült, de a párhuzam mélyítése érdekében számos kompozíciót is beemeltek a mostani műsorba az egykori koncert kínálatából.
A fesztiválhoz hűséges közönség számára nem volt már ismeretlen a kalocsai származású Dargay Marcell műve sem, amelynek szerzője az első fesztivál idején még csak 12 éves volt. A kompozíció elhangzása után Lakatos György kiszólt a közönség soraiban helyet foglaló – egész pontosan az első emeleti erkélykorlátnál álló – zeneszerzőhöz, hogy melyik előadás sikerült jobban.

A SZERZŐ SZERINT A MOSTANI PRODUKCIÓ JOBB VOLT.

„112 = 88 + 24”

A koncert során – a zenepedagógusként is nagyszerű Lakatos György gyermekek számára készített műsorainak, például a Korai Kék Madár alkalmainak mintájára – időnként fejtörőket adott föl a közönségnek, és az elsőként helyesen válaszolók jutalmat kaptak:

EGY-EGY SPORTSZELET JÁRT A MEGFEJTŐKNEK, AMELY MELLÉ EGY FAGOTTHOZ VALÓ NÁD IS ODA VOLT STÍLUSOSAN RÖGZÍTVE.

Képgaléria megtekintése (34 db kép)

Mi is nyertünk egyet, bár csak azt fejtettük meg, hogy egy hangrögzítőről bejátszott ének NEM NORVÉG.
[Bár a dalban elhangzó „Devla” és más kifejezések alapján mindössze annyit tudtunk, hogy milyen nyelven énekelnek, a „nem norvégot” csak tippeltük, most szerencsénk volt…]

Egy másik – egyben utolsó – kérdés ez volt: mit jelent, miért került a vetítővászonra a következő matematikai összefüggés:

112 = 88 + 24

A megfejtés: a zongorának 88, a fagottnak 24 billentyűje van, a kettő összege 112.

Képgaléria megtekintése (34 db kép)

Ezt az egyenlőséget osztották meg tehát a zene eszközeivel péntek este a zene nyelvén a nézőteret ezúttal is megtöltő közönséggel. A program az Érsekkerti szabadtéri színpadon folytatódott Zséda nagysikerű koncertjével. Az előzőleg, ötórai kezdettel a Városi Galériában nyílott, Mácsai István képeiből berendezett tárlat – és egyben a jubileumi fesztivál – szintén nagysikerű megnyitó rendezvényéről már tegnap írtunk.

ÉRDEKESSÉG!

A koncerten elhangzott Pécsi József: Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán című műve is.
Ez az olvasóknak valószínűleg pont annyit mond, mint amennyit a darab bevezető része.
Ennek a végén a zenészek meg is álltak egy pillanatra, és Lakatos György megkérdezte, ki ismerte föl.
Nem volt tülekedés.

A folytatásra nagy izgés-mozgás, pusmogás hallatszott mindenfelől: „tvmctvmc”, és mosolygó, lábával taktust ütő, dudorászó felnőtteket lehetett látni mindenhol.

CSAK A GYEREKEK NEM ÉRTETTÉK A DOLGOT.

Paradox módon éppen mellettem (emlékeim szerint) egy 8-10-12 éves forma testvérpárnak talán a nagymamája magyarázta el, hogy

HÁT, EZ VOLT A TV-MACI ZENÉJE NAGYON SOKÁIG, AMIKOR ANYUKÁDÉK VOLTAK GYEREKEK!

Viszontválasz:

TÉNYLEG?

: )