Pénteken helyezték örök nyugalomra Lakatos Gábort – ’Musztát’ több százan kísérték utolsó útjára

Lakatos Gábor zenei pályafutásáról, kalocsai kötődéseiről már korábban, halálhíre kapcsán részletesen írtunk.
A kalocsai zenészvilágban mély megdöbbenést keltett gyászhírről városunkban több orgánum beszámolt, zenekarairól, sikereiről a Korona Rádió is összefoglalást közölt, de a kiskunhalasi média is megemlékezett róla, így a Halasinfo.hu is részletesen beszámolt sokrétű zenei pályafutásáról.

Lakatos Gábort, két város közismert muzsikusát mintegy kétszázan - köztük rokonok, barátok, zenésztársak, zenerajongók - kísérték el utolsó útjára. A fedett ravatalozót szinte megtöltötte a rengeteg koszorú.

A temető parkolója hasonló volt ahhoz, amilyen halottak napján és mindszentkor szoktuk látni: a Béke utca mindkét oldala megtelt, így sokan csak a Nagymező utca mentén és az ott található füves területen tudtak parkolóhelyet találni járműveiknek.
Érthető, hiszen – amint a búcsúztató beszédben is elhangzott –

KÉT CSALÁD JÖTT EL VÉGSŐ BÚCSÚT VENNI LAKATOS GÁBORTÓL: A TÉNYLEGES ROKONSÁG, ÉLETTÁRSA, GYERMEKEI, A VÉR SZERINTI HOZZÁTARTOZÓK MELLETT MÉG NAGYOBB LÉTSZÁMMAL VOLT JELEN A ZENÉSZEK NAGY CSALÁDJA.

A régi zenésztársak és pályatársak közt még a kezdeteknél vele együtt zenélő kiskunhalasi muzsikusok közül is többen megjelentek, hiába a három évtizednyi távolság.

A ravatalozónál tartott búcsúztató után a tömeg hosszú, tömött sorban kísérte a hamvakat a nagymező utcai kerítés mellett lévő sírhoz.
Az egybegyűltek – illetve nevükben a temetkezési vállalkozás munkatársai –

A HAMVAK SÍRBA TÉTELE UTÁN HATALMAS HALOM VIRÁGGAL ÉS KOSZORÚKKAL HALMOZTÁK EL MUSZTA SÍRHANTJÁT, SZABÁLYOSAN ELTAKARVA AZ ÖRÖK NYUGHELYET.

A temetést követően a zenésztársak egy kalocsai vendéglátóhelyen gyülekeztek, hogy tort üljenek feledhetetlen, mindig vidám barátjukért, és egy-egy pohár itallal koccintsanak emlékére, miközben a háttérben projektorral vetített képek pörögtek Musztáról, segítve az emlékezést.

Előkerültek a régi sztorik, együtt megélt vidám pillanatok, közös sikerek és élmények, ami talán enyhítette kissé a pótolhatatlan barát és zenésztárs elvesztése miatti fájdalmat, feledtetni azonban a legvidámabb emlékek sem tudták az égető hiányt.
Ha ő odaföntről láthatta, hallhatta ezt, akkor talán maga is csodálkozott, hogy mennyi minden fért bele abba szűk ötven évbe…

Most pedig már nem maradt más, mint hogy elvigye hódolatunkat a rockzene halott nagyjainak – Muszta, kérünk, add át üdvözletünket Bon Scottnak, Hendrixnek, Joplinnak, Radics Bélának, Bencsik Samunak és a többieknek, és bátran ülj be melléjük a dobok mögé!

Emléked pedig örökre velünk marad!