Valóban szép nyári nap volt augusztus 21., amelynek estéjén a Magyarock Dalszínháza adta elő az érsekkerti szabadtéri színpadon a Neoton Família régi slágeréből vett Szép nyári nap című előadását. A XII. Szent István napok péntek esti műsorszáma ültetett rendezvény volt, így azon nem volt érvényes az előző napi koncertre alkalmazott 500 fős „létszámplafon” így majdnem meg is telt a nézőtér. Amint a szervezőktől megtudtuk, a péntek esti dalmusicalre – mivel az nem zenés-táncos, hanem „ültetett” rendezvény volt – a csütörtök esti koncerttől eltérően nem vonatkozott az 500 fős létszámhatár. Így majdnem teltházas lett a rendezvény: a hátsó sorok üresen maradtak, a többi szék viszont szinte mind foglalt volt, álló néző viszont nem volt, a szabályok szerint nem is lehetett. Aki ott volt a Neoton Família ma már örökzöld slágereivel visszaröppenhetett a ’60-as, ’70-es évek tájára.
Érthető módon az idősebb, főképp ötvenes-hatvanas generációt mozgatta meg a szabadtéri színpadon tegnap este nyolc órai kezdettel megtartott, Szép nyári nap című dalmusical előadás, de annál idősebbek és fiatalabbak is szép számmal vegyültek a nézőteret csaknem megtöltő közönség soraiba. A darab mindenestre azoknak nyújtotta a legtöbbet, akik a ’60-as, ’70-es években voltak fiatalok, hiszen a musical zenei anyaga a Neoton Família dalaira épült, amely zenekar akkor élte fénykorát.
Ehhez illeszkedően a sztori is azt a korszakot idézte meg, és ennek megfelelően az egyébként minimalista díszlet kevés tartalmi eleme is az „érett szocializmus” hétköznapi tárgyai közül került ki.
Mindez nyomasztó sivárságot is jelenthetett volna, hiszen a korszakra a kádári diktatúra nyomta rá a bélyegét – amely szintén ekkor élte fénykorát –, ám ezt
A DÍSZLETET AZ ÖNFELEDT FIATALSÁG, A SZERELEM, A MINDENKORI IFJÚSÁG SZÁRNYALÓ ÉLETÖRÖME TÖLTÖTTE MEG ÉLETTEL.
A fiatalok jó kedvű hétköznapjai, szerelmi vágyai, kalandjai és konfliktusai, a férfi és nő közt feszülő, vibráló vonzalom izgalmas összetevői voltak annak az édeskés, egzotikus koktélnak, amelyet a nem kifejezetten Neoton-rajongók számára is jól ismert, az előadást könnyeddé tevő ritmusban adagolt slágerek tettek igazán behízelgővé.
Például a „Szerelmes dal” – nézzék, hallgassák meg az alábbi videón!
A SZEREPLŐK SZÁJÁBA ADOTT SZÖVEGEK ALKALMASINT VASKOS, EROTIKUS UTALÁSOKKAL ÉS PAJZÁN SZÓJÁTÉKOKKAL, HADD NE MONDJUK, ALTESTI HUMORRAL SPÉKELTÉK MEG A ROMANTIKUS FELHANGOKTÓL SEM MENTES KOMÉDIA CSELEKMÉNYFOLYAMÁT,
egy pillanatra sem engedve el a nézőket, akik váltakozva hol harsány nevetéssel, hol lúdbőrző háttal élhették át a szereplőkével együtt egy kicsit a saját ifjúságukat is.
Még az akkori felnőttek világát is szerelmes ifjúságuk emlékeivel együtt láttatja a darab, miközben nemcsak a díszlet, hanem úgy a karakterek, mint különböző verbális és vizuális utalások folyamatosan ébren tartják a korszellem adta társadalmi keretet, amelyben a cselekmény játszódik.
Ezzel mintegy bizonyságát is adja az ilyesfajta nosztalgia létjogosultságának azok számára, akiknek e felől kétségei lennének – megmutatja, hogy
A FIATALSÁG ÉS A SZERELEM ÖRÖK: MINDEN KORBAN, MINDEN TÁRSADALMI VISZONYOK KÖZT AZ ÉLETÖRÖM FORRÁSA ÉS KITELJESEDÉSE,
aminek emléke az embert – úgy a darab karaktereit, mint a közönség soraiban ülőket – végigkíséri élete során, függetlenül a történelmi korszak milyenségétől.
Az alábbi videón ízelítőül kis zenei intró után egy rövid prózai jelenet látható a darabból:
A MUSICAL LENDÜLETESSÉGÉT A DALBETÉTEK ÉS A SOK HUMORRAL ÁTSZŐTT PÁRBESZÉDEK ÉS TÁNCOS JELENETEK RITMUSA ADJA MEG.
Zárásképpen hallgassuk meg még egy ilyen zenei betétet, mégpedig egy duettet: a „Bye-bye kedvesem” című dalt!