Norbi, a „vaklufis” a földkerekség egyetlen okleveles léggömbhajtogatója

Fekete Antal elmondta:

„Norbi itt végzett a Dózsában, a tanulók ezért is egy nagyon hiteles személyt láthatnak maguk előtt, hiszen a folyosón nap, mint nap elmennek az akkor még látó Norbi tablóképe előtt. Norbi egy nagyon szerencsétlen baleset következtében elvesztette a látását. Hosszú évek kitartó munkája, küzdelme vezetett el oda, hogy a lufihajtogatást mesteri tökélyre fejlesztette, emellett különböző intézményekben, óvodákban, iskolákban, táborhelyeken tart érzékenyítő foglalkozásokat. Bemutatja, milyen a vak emberek élete, és próbálja elmagyarázni, ráébreszteni a fiatalokat, hogy a legkisebb segítség is milyen jelentős egy ilyen helyzetben lévő embertársunk esetében. A téma ellenére azért ne gondoljuk, hogy valamiféle dráma bontakozik ki a tanulók előtt, ugyanis Norbinak van egy nagyon fiatalos, érdekes humora, előadásmódja, amit a hallgatóság az évek során mindig nagyon jól, empátiával fogad.

Még nem voltam olyan foglalkozásán, ahol életkortól, diákcsoporttól függetlenül ne kapott volna azonnali visszajelzéseket, hogy amit mond, az érdeklődésre tart számot, ahogy pedig mondja, az kimondottan élvezetes a hallgatóság számára. Itt van vele most is a vakvezető kutyája, ami még a legkeményebb tinédzser szíveket is meglágyítja. Ugyanakkor megmutatja azt is, hogyan működik az az okostelefon, aminek a segítségével például a papírpénzt ismeri fel és számolja. Elmondja azokat a történeteket is, amelyek esetleg a legmélyebben érintették a betegsége során. Beszél azokról a sikereiről is, amelyek a fogyatékával való együttélést tették könnyebbé. Mindemellett tudomásunk szerint Norbi a földkerekség egyetlen olyan vak lufihajtógató művésze, aki hivatalos oklevéllel rendelkezik erről. Ráadásul lufihajtogató versenyekre jár, és azokon szép eredményeket ér el látó vetélytársaival szemben. Az érzékenyítő foglalkozásokon ezt a különleges tudást, kézügyességet igénylő speciális technikát is bemutatja.”– magyarázta az igazgató, hozzátéve:

Norbi ezt a technikát már vakon tanulta, de mivel nem vakon született, még emlékszik a színekre, a formákra, és magát a folyamatot és a „végterméket” is rendre tátott szájjal szokták nézni a diákok. Köszönet iskolánk alapítványának, hogy Norbi most két foglalkozást tud nálunk tartani, és köszönet a szülőknek is, akik az adójuk 1 százalékát felajánlják, hogy a nálunk tanuló diákok mások mellett ilyen foglalkozásokon szerezzenek ismereteket, emberi tartást, empátiát, ezúttal a fogyatékkal élő embertársaink érdekében.”

Lakatos Norbert az óra végén portálunknak arról számolt be:

Korosztálytól függetlenül mindig másként kell a foglalkozást megtartani, aminek a célja nem kevesebb, mint hogy hogyan lehet egy vak embertársunkat segíteni. Azért kezdtem el ezt az egészet, mert azzal szembesültem, nem érkezik a segítség az utcán. A fővárosban még csak-csak, ahol nagyobb számban vannak vak emberek, de vidéken nem jött annyi segítség, amit elvártam volna. Rájöttem, az emberek azért nem segítenek, mert nem érzik át a problémát, és nem tudják, mit tegyenek egy ilyen helyzetben. Tehát nem ezért, mert nem érdekli őket, hanem mert nem tudják, egy adott szituációban hogyan tudnak segíteni. Azért járok az intézményekbe, hogy a fiatalok, akikkel itt találkozom, már merjenek odamenni egy vak emberhez, és merjék megkérdezni, miben segíthetek. Nem is annyira a foglalkozásaimon részt vevő tanulóktól, inkább a szüleiktől kapok nagyon sok visszajelzést: hazament a gyerek, és napokig mesélt arról, hogy ott volt egy vak bácsi és a kutyája - akinek idegeneknek nem szabad enni adni-, és elmagyarázta, hogyan kell egy rosszul, vagy nem látó embert kísérni, azok segíteni.  Ha már 10 emberből kettő, akivel találkozom megjegyzi, és felnőtt korban tudja majd hasznosítani amit elmondok, akkor már megérte. A mai foglalkozáson érdekességként azt is bemutattam: egy vak ember hogyan kezeli az okostelefonját, a számítógépét, vagy éppen a lázmérőjét. Emellett sok olyan egyéb helyzetről beszéltem, ami egy vak ember életével jár, és mik, kik azok, akik ezt segíthetik megkönnyíteni, kitejesíteni.”