Régi idők focija: Volt egyszer egy ARANYCSAPAT

Óriási siker volt ez akkor – sőt még ma is az a maga nemében –, hogy egy kisváros líceumának növendékei letérdepeltettek egy egész országot, maguk alá gyűrve a nagy hagyományokkal bíró elit középiskolák táborát. Kalocsa futballtörténetében azóta már fogalommá váltak labdarúgó berkekben a nevek – Bartal „Löcke”, Kovács Peti, Bálint Géza, Németh Laci és a többiek –, akik

lefutballozták a mezőnyt és hazahozták Kalocsára a hőn áhított aranyat

és a bajnoknak járó trófeát. Nos, erre emlékezünk most 55 év távlatából, amikor megidézzük a sikert, igaz a két edző – Kiss György és Molnár Ferenc tanár urak – közül előbbi sajnos már nem lehet közöttünk.

A történelmi hűség kedvéért, és egyben tisztelegve az országos bajnoki címet kiharcolók előtt, álljon itt újra együtt az ARANYCSAPAT névsora, akik megteremtették a régi idők nagy focijának azóta is megközelíthetetlen és megismételhetetlen kalocsai csodáját.

Ők a következők: Surmann Péter, Lőz József (kapusok), Radványi János, Németh László, Hargitai Gábor, Bartal Lőrinc, Kovács Péter, Béla Dénes, Boromisza Ignác, Bálint Géza, Horváth Imre, Wiedner József, Szabóki László, Németh Ferenc, Tóth Ferenc (mezőnyjátékosok). Edzők: Kiss György és Molnár Ferenc tanár urak.

A százszázalékos teljesítménnyel megnyert bajnokság után

a csapatból hét főt beválogattak az országos középiskolás válogatottba is,

akik lengyelországi portyán vehettek részt amolyan jutalomjátékként. Ami még érdekes, sőt mindenképpen dicséretes, hogy a tizenöt fős keretből tízen egyetemi diplomát szereztek, ami csak alátámasztja, hogy volt „aranyfedezete” a csapatnak pályán és azon kívül is egyaránt.

Rájuk emlékeztünk több mint fél évszázad távlatából…