Álláspont

Öt tucat fából huszonöt nemcsak, hogy nem életveszélyes, hanem életerős, egészséges, sőt fiatal a főutca egyik egybefüggő szakaszán, tiszta őrültség lenne őket kivágni – ezen a részen a költségek közel fele megtakarítható lenne. Javaslat egy kertészetileg és pénzügyileg is ésszerű kompromisszumra a főutcai fák ügyében.

Könnyű, kora nyári este. A Duna felöl érkező, simogatóan lágy szellő enyhíti a meleget, a gyöngyöző, hideg hosszúlépés kiválóan oltja a szomjat, a halászlé egyszerűen remek. A Kék Duna Vendéglő teraszán ráérősen üldögélve olykor a kompkikötő előtt méltóságteljes lassúsággal elcsorgó uszályokon felejtem tekintetem – milyen kerek és nyugodt a világ.

Mire használjuk az értékes faanyagot? Egyáltalán, ki döntheti ezt el? Nem kellene valami közösségi tervezés ehhez? SZAVAZZON!

E sorok írója bizonyára bolond. Ezért úgy érzi, hogy joga lett volna elbúcsúznia Minden Tölgyfák Öreganyjától az eutanázia előtt. És mint minden elmebeteg, ő is úgy véli, hogy minden normális ember úgy gondolja, ahogyan ő… Ezért megkérdezi a Tisztelt Olvasót!