A kecske is jóllakik, meg az ostorfa is megmarad? – Kompromisszumos javaslat a főutcai fásításhoz

A tárgykörben különböző fórumokon fölvonultatott érveket, valamint a helyszínen végzett szemlém tapasztalatait összevetve a markánsan különböző szempontokat legalább az egyik szakaszon egyesítő kompromisszum körvonalazódott számomra. Ugyanis

MEGFIGYELÉSEIM ALAPJÁN RÉSZBEN ÖSSZEEGYEZTETHETŐNEK VÉLEM A NYUGATI OSTORFÁK MEGTARTÁSÁT ÉRZELMI OKOKBÓL KÖVETELŐK ÉS AZ EZT SZAKMAI SZEMPONTOK SZERINT ELLENZŐK ÉRVEIT.

Túl azon, hogy bár más fafaj esetében, de hasonlóan vén és emblematikus fasort máshol az öreg fák életének meghosszabbításával, és azonos fajjal történő pótlással is megoldhatónak tartják – szintén szakmai alapon –, eltűnődtem: miért is tarthatták ezt a fajt akkoriban alkalmasnak ide sorfaként?

Haynald Lajos, botanikus, dendrológus – ismerve a faj jellemzőit – nem föltételezhette azt, hogy metszetlenül hagyhatják!

Tehát a rendszeres, ha nem is évente többszöri, amint a kérdést elnapoló testületi ülésen elhangzott, de néhány évente elvégzendő, metszésre rendezkedtek be. Miért gondolták, hogy ez így jó lesz?

Mert

SZERINTÜK BÍRJA A METSZÉST.

Ennek a föltevésüknek az volt az alapja, hogy ez a faj nagyon erős hajlammal rendelkezik arra, hogy a sebeit a bőrszövetével befedje – lényegében begyógyítsa –, amit a következő képünkön is láthatunk:

Pedig ez a kép nem is fiatal fáról készült, hanem a Búzapiac téren, egy több évtizedes példányról. Ugyanezt a vitalitást mutatják a Főutcára mintegy húsz éve telepített egyedek is:

Ráadásul a Celtis occidentalis fája is igen tömör, ezért viszonylag jól ellenáll a korhasztó gombák fertőzésének.
Ezért, ha alaptalannak nem is, de a helyszínen látottak alapján legalábbis

TÚLZÓNAK TŰNNEK A FÁKNAK MÁR FIATALON TÖRTÉNŐ ÚJRAFERTŐZŐDÉSÉT VIZIONÁLÓ AGGODALMAK.

Ez a veszély a jelek szerint jobbára csak akkor áll fönn, ha nem végzik el rendszeresen a fák alakító metszését.
A vékonyabb gallyak nyesését pedig olyannyira tűri a faj, hogy a helyenként már átvette a fagyal helyét néhány magról kelt ostorfa – ez esetben inkább „ostorbokor”az út két oldalán található sövényben, amelynek egyébként Romsics Imre az eltávolítását kérte a január 9-ei lakossági fórumon.

Pénz, pénz, pénz

Jogosnak tűnik ugyanakkor az az ellenvetés, hogy a fák fönntartása így sokkal többe kerül majd. Ez igaz, de ha a Viski Károly Múzeumtól a sétálóutca bejáratáig terjedő szakaszt tekintjük, ott

RENGETEG PÉNZ MEGTAKARÍTHATÓ LENNE, HA A MÁR MEGKEZDETT SZISZTEMATIKUS PÓTLÁST FOLYTATNÁNK.

Azon a szakaszon ugyanis megszámoltuk a fákat, külön az öregeket – ezek tényleg mind eléggé odavannak már –, és külön a pótlásokat, amelyek egy rendellenes növésű példány kivételével kifogástalan állapotban vannak. Bárki megszámolhatja velünk ezen a videón:

A megtakarítást akkori jelenértéken véve számításba ég nagyobb pénzügyi előnyt jelenthetne az arany középút…

miközben a lombfelület – az idősebb pótlások esetében – húsz év késedelemmel indulhatna csak újra fejlődésnek.

Ki tudja, mi lesz addigra?

Török Ferenc és más képviselők, illetve hozzászólók is amellett érveltek, hogy a faj megtartása mellett, szisztematikus fiatalítással, tőpótlással újítsák meg a fasort.
Ez az említett szakasz képe alapján kivitelezhetőnek, és ezen a részen gazdaságosnak tűnik akkor is, ha az így betelepített fák esetleg valóban nem érik meg a százhúsz éves életkort, hanem, mondjuk csak 50-60-70-et.
Addigra legalább

UTÓDAINKNAK LESZ MÁR KELLŐ TAPASZTALATA A LEVÁLTÁSRA KIVÁLASZTOTT FAJOKRÓL, ILLETVE A VISSZATELEPÍTÉS KÖVETKEZMÉNYEIRŐL IS.

Sőt, a természeti körülmények akár drasztikus, mai ismereteinkhez képest meglepő tendenciájú változásának megfelelően újra is gondolhatják majd a fajtaválasztást.

TALÁN ADDIGRA MÁR PÁLMAFÁK KELLENEK MAJD!
VAGY NUKLEÁRIS TÉL LESZ… KI TUDJA?

A terv attól még jó lehet!

Szóval – egyesítve józanész, a szakmai megfontolások, és a lokálpatrióta érzelmek szempontjait – időt nyerhetünk, munkát és pénzt takaríthatunk meg azzal, ha a nevezett szakaszon eleget teszünk a hagyománytiszteletből a meglévő fákhoz és fajhoz ragaszkodók kérésének.

ITT MEGMARADHATNA AZ OSTORFA, KÍSÉRLETKÉPPEN ÉS EMLÉKÜL, AHOGYAN AZT HAT FA ESETÉBEN TERV IS MEGENGEDI.

Jómagam csak azt javaslom, hogy ezt ne csak arra hat fára terjesszük ki, hanem ezen a szakaszon mindaddig ezt a szemléletet kövessük, ameddig a fasor megújítása az elmúlt pár évtizededen belül megtörtént.

ETTŐL FÜGGETLENÜL A TÖBBI SZAKASZON OLYAN FA TELEPÍTHETŐ, AMIT AZ ÉSZSZERŰSÉG, ILLETVE A KÉPVISELŐK ÚRI KEDVE ÉS A SZAKMAI ÉRVEK MEGKÍVÁNNAK.

Egységesség – karakter – hagyománytisztelet

Ugyan az egységesség kívánalma is szempont volt, de meglátásom szerint esztétikailag sem jelenthet gondot, ha két, karakterében teljesen különböző utcarészlet – amilyen a sétálóutca, illetve a Börtön és a Városháza közti útszakasz – abban is elkülönül, hogy más fajú fák állnak rajta.

Hasonlóképpen lehetne lezárni a szakaszt a másik, a Sóhajok hídja felől eső végén – arra a részre vonatkoztatva ugyanis a fórumon Körmendy Szabolcs azt vetette föl, hogy

A HAGYOMÁNY ÁLTAL A ’19-ES MÁRTÍROK VESZTŐHELYÉNEK TARTOTT SARKON, A FIÚNEVELŐ ELŐTTI SZAKASZON ALAKÍTSUNK KI EMLÉKPARKOT!

Én támogatom! Itt a növényzet egyediségével is hangsúlyozni lehet a hely megjelöltségét – hogy miként ahhoz elfogadok javaslatokat! Azt pedig, hogy vele szemközt, a Múzeum előtt milyen fák álljanak, arról többféleképp lehet jól dönteni, rábíznám a képviselőkre.

Innentől a Nagytemplom felé haladva állhatnának az oszlopos kőrisek, amit a terv javasolt, vagy terebélyes kőrisek, hogy nagyobb legyen az árnyék, vagy juharfák, amire szintén érkezett lakossági javaslat, der akár hársak is, amire viszont nem.

TISZTELETTEL AJÁNLOM E SOROKAT SZÍVES MEGFONTOLÁSRA!

(A szerző településmérnök)