Szakács János dunapataji lokálpatrióta idén harmincnegyedik alkalommal szervezte meg a Kihajtási Ünnepet Dunapataj-Szeliden. Ez a szám még akkor is jelentős, ha a helyi krónikák szerint Szakács Jánost is beleértve, több mint századik alkalommal rendeztek Szent György-napi Kihajtási Ünnepet, amely az állattenyésztéssel foglalkozók körében mindig is a jószágok kihajtását jelentette a téli szálláshelyekről. A György névnaphoz köthető esemény a pásztorok, béresek életében volt jelentős, ugyanis ekkor fogadták fel őket a késő őszig tartó munkára. Az ünnepség kitűnően sikerült, a környék agráriumában dolgozó mintegy 100-120 résztvevő között állatorvosok, polgármesterek, a közélet meghatározó személyiségei, köztük Font Sándor országgyűlési képviselő is jelen volt.
Az ünnepséget Szakács János nyitotta meg, majd Font Sándort kérte fel a vendégek köszöntésére. A honatya már csak azért is rövidre fogta a köszöntőt, mert a négy birkát, 30 kiló marhahúst éppen hogy készre főzték a műfaj avatott és elismert, főzőtudományuk miatt is közmegbecsülésnek örvendő, kizárólag dunapataji képviselői.
Font Sándor, aki várhatóan az új ciklusban is az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága elnöke marad, az ünnepség résztvevőinek köszöntése után az öntözésre használt kutak engedélyeztetési eljárásának jelenlegi helyzetét ismertette. Ennek lényege, hogy az eredeti jogszabálytervezetből a kutakra vonatkozó, a gazdák számára kedvező szabályozás kimaradt, ezért az Országgyűlés és a kormány megalakulása után erre a témára feltétlen visszatérnek – ígérte Font Sándor.
Az állattenyésztéssel foglalkozó gazdák emlékeztettek arra, hogy a népszokás gyökereihez köthető időkben egy-egy településen még több száz jószágot hajtottak ki a legelőkre, míg ma, a legnagyobb törekvések ellenére is híján vagyunk a haszonállatoknak.
A kitűnő birka- és marhapörkölt elfogyasztása közben és után azonban már inkább a jókedv, a barátság, a kikapcsolódás, a harmonika szó melletti nótázás tette emlékezetessé a 2018. évi dunapataji Kihajtási Ünnepet.
A néphagyomány az igazi tavasz kezdetét mindig is Szent György napjától, április 24-től számította. Az állattenyésztéssel foglalkozó népek körében, az időjárástól és a legelők állapotától függően ez idő tájt hajtották ki a jószágokat a téli szálláshelyekről, ekkor történt a pásztorok, béresek megfogadása, vagy a juhbemérés, bár más nevezetes napok is ismertek voltak, mint pl. zöldcsütörtök, vagy nagypéntek. Így egyáltalán nem meglepő, hogy számos hiedelem és népszokás kapcsolódik ezen ünnephez: mágikus, rontáselhárító szerepet tulajdonítottak annak a vesszőnek, mellyel az állatokat a legelőkre hajtották, de gyakori volt, hogy a marhákat láncon, tojáson hajtották keresztül, s azt tartották, hogy a jószágok olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás.
Az oldal támogatója a Hufbau-Akker szaküzlet. További akciós termékekért ide kattints!