Február 11., a betegek világnapja- A jeles napot II. János Pál pápa kezdeményezte

A legenda szerint 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadettnek, egy 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, ahol február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt.  A hely azóta is a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helyének számít, évente több mint félmillió zarándok látogat el ide. II. János Pál pápa 1992- ben rendelte el, hogy ezt a napot, február 11- ét a Betegek Világnapjaként tartsák számon, így 1993 óta ünnepeljük ezt a jeles alkalmat, amely az együttérzésről, a megértésről és a támogatásról szól. A világnap célja a pápai meghatározás szerint, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, illetve segítse elő a szenvedés megértését.”

Ördög Katalin diplomás ápolót arról kérdeztük, az egészségügyben dolgozók számára mit jelent a Betegek Világnapja.

„Ez a nap számomra arról szól, hogy egy napot annak szentelünk: felhívjuk a figyelmet azokra a betegekre, szenvedőkre, akik megromlott egészségük miatt a család, a társadalom segítségére szorulnak. Nem véletlenül mondtam a családot, ugyanis adott esetben, első körben szeretteink tehetik a legtöbbet az elesett állapotunkból történő felgyógyulásunkért, testi-lelki egészségünk helyreállításáért.
Tehát nem azonnal és feltétlenül az egészségügyi ellátórendszer feladata, hogy elinduljunk a gyógyulás útján. Amikor ezt a napot kijelölték, talán még nem volt annyira a közbeszéd része, szinte „divat”az egészségmegőrzés, holott saját magunk, gyermekeink, hozzátartozóink, egészségünk megőrzéséért mi magunk is sokat tehetünk.
Más kérdés, hogy vannak olyan velünk született, vagy olyan krónikus betegségek, amelyekből a leggondosabb gyógyítás, ápolás, odafigyelés mellett sem tudunk kilábalni, viszont segítséggel megtanulhatunk ezzel együtt élni, hogy még egy ilyen helyzetben is teljes, vagy ahhoz közeli életet élhessünk.”- mondta Ördög Katalin.

Hozzátette: Az egészségügyben dolgozók számára a világnap azt is jelenti, hogy a munkánkat a világnap szellemisége szerint, az ellátottakra még hangsúlyosabban odafigyelve, helyzetüket még inkább átérezve végezzük.

„Nem elég a szakmaiság, mellette kell egy olyan empatikus készség, hogy a beteg érezze, a felgyógyulásához minden támogatást megkap. Azt javasolom, ezen a napon egy pillanatra álljunk meg, és mindannyian gondoljuk néhány pillanatig a betegekre, és mindazokra, akik a gyógyításukban, ellátásukban, kezelésükben szerepet vállalnak.” –zárta gondolatait Ördög Katalin diplomás ápoló.