Mélyrepülésben a magyar borfogyasztás – Soltvadkerten Gazdaesten elemezték az ágazat problémáit

Dr. Cseh Tamás jól összeszedett, lényegre törő, gyakorlati tanácsokkal átszőtt előadásában annak az egyre inkább előtérbe kerülő problémának a jogi aspektusait mutatta be, amely a mezőgazdaságban is bekövetkező generációváltással van összefüggésben. Ugyan a téma, az öröklés egy érzékeny kérdéssel, az elhalálozással van összefüggésben, mint kiderült, az előrelátó, a családjáról halála után is gondoskodni akaró örökhagyó végakarata, különösen a birtoktestek egyben tartása érdekében, nagy körültekintést igényel.

Font Sándor előadása bevezetőjében rámutatott: az elmúlt szőlőtermelési év és a szőlőfelvásárlási árak nem fognak a gazdák szép emlékei közé tartozni. Azon kell dolgozni, hogy ez csak egy egyszeri sajnálatos eset maradjon. Ennek érdekében el kell végezni az okok és a következmények elemzését.

Mint elhangzott, tíz éve még úgy prognosztizálták az aktuális szőlőfelvásárlási árat, hogy megnézték, Olaszországból Magyarországra mennyiért lehet behozni egy liter bort. Ebből vezették le, hogy hazánkban az adott, tömegesen termelt szőlő felvásárlási ára, és az ebből készült bor ára mennyi legyen.

Mint elhangzott,

MAGYARORSZÁGON AZT TEKINTJÜK EGY TŰRHETŐ ÉVNEK, AMIKOR A LESZÜRETELT SZŐLŐBŐL MINTEGY 3 MILLIÓ HEKTOLITER BOR KÉSZÜL.

Több évben megtörtént, hogy a hazai mennyiség 2 millió hektoliter alá esett, ezért mintegy 700 ezer liter bort kellett behozni a hazai igények kielégítésére.

Időközben azonban az Európai Unió tagjai lettünk, és így már jobb terméssel kecsegtető években hiába követelték a gazdák, hogy az olasz bor importját szüntessék be, ez akkor és azóta is uniós alapjogot sértene.

Font Sándor felhívta a figyelmet: ugyanakkor a gazdák az EU-hoz csatlakozással számos előnyhöz jutottak. Például földalapú támogatáshoz, pályázati, ültetvénytelepítési lehetőséghez, tehát ezt a kérdést már komplexebben kell értelmezni.

Az előadó ezt követően részletesen elemezte a 2018-as év kimagasló, több évtizedes rekordokat döntő termésmennyiségéből adódó tárolási és értékesítési nehézségeket, majd kitért a 2019-es év problémáira. Mint kifejtette, a hazánkban eddig ismeretlen, de az uniós tagországokban alkalmazott múlt évi „zöldszüret” máig megosztja az elemzőket és a gazdatársadalmat, de meggyőződése szerint ez olyan lehetőség volt, amellyel élni kellett.

Font Sándor rámutatott:

A MAGYAR BOR NÉPSZERŰSÍTÉSÉRE, PROMÓCIÓJÁRA ORSZÁGOSAN KIRÍVÓAN KEVÉS, 300 MILLIÓ FORINT ÁLL RENDELKEZÉSRE.

Ezért komolyan el kell gondolkodni azon, hogy a borászatok a magyar bor népszerűsítésére, reklámozására minden eladott liter bor után egy meghatározott összegű promóciós adót fizessenek. Már csak azért is, mert az agrárminiszter azt ígéri, az így összegyűlt pénzhez a tárca ugyan annyit hozzá ad.

Égető szükség van erre, hogy a kvalitásait tekintve kitűnő magyar bor például be tudjon törni az egyébként ígéretes, nagy lehetőségeket kínáló lengyelországi piacra, amelyen a nagy bortermelő országok is most igyekeznek pozíciókat szerezni.

Font Sándor azt is elmondta, ugyan a kormány direkt módon nem avatkozhat be a szőlő és a borpiac alakulásába, de el kell gondolkodni azon, hogy indokolt esetben a hatósági kérdések a jövőben jobban előtérbe kerüljenek. Az egyik ilyen hatóság a Gazdasági Versenyhivatal, a másik a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal Borászati Laboratóriuma, amelynek ellenőrző tevékenységét jobban lehetne aktivizálni. .

Az előadó szerint mindez elkerülhetetlen, ha tisztítani, fehéríteni akarjuk a piacot. Font Sándor szólt arról is: jó hír, hogy egy új EU-szabály a tisztességtelen piaci magatartást még szigorúbban bünteti, ugyanakkor a bizonyítás oldaláról egyszerűsíti. Ennek lényege, hogy

AZ ALAPANYAG FELVÁSÁRLÁSI ÁRA ÉS A VÉGTERMÉK ÁRA KÖZÖTT NEM LEHET KIRÍVÓ, RÁNÉZÉSRE IS SZINTE AZONNAL ÉRZÉKELHETŐ KÜLÖNBSÉG.

Az intézkedés-csomagnak része lehet az is, hogy a szakmaközi szervezet olyan jogszabály-módosítási javaslatot tesz le a szakminisztérium asztalára, amelyet az vagy a parlament, vagy a kormány elé visz.

Font Sándor kitért arra is, hogy a régmúlt időket idéző szövetkezeti rendszer egy merőben új formáján is érdemes elgondolkodni. Az eddigi EU szabály szerint szövetkezet az, amikor valaki az árut megtermeli és azt saját maga el is adja.

Ezen lazított most az EU:

IMMÁR ARRA IS LEHET SZÖVETKEZNI, HOGY EGY CSOPORT TERMÉSALAPOT KÉPEZ, ÉS ÍGY, EGYÜTT FOLYTAT ÁRTÁRGYALÁSOKAT A FELVÁSÁRLÓVAL.

Azaz már nem kell fizikailag létrehozni egy pinceszövetkezetet, nagy tartályokat vásárolni, hanem akár a Kunsági borvidék összes szőlőtermesztőjét be lehetne vinni ebbe a szövetkezetbe, és annak vezetése az összes tag nevében folytatná az ártárgyalásokat a felvásárlókkal, így immár sokkal jobb pozícióból.

Font Sándor hozzátette: Az persze más kérdés, hogy ezt a tagok megértik-e, elfogadják-e, de az biztos, hogy erre az EU már lehetőséget biztosít, és az előnyeit érdemes megvizsgálni.

Az országgyűlési képviselő azt is elmondta: a felsoroltakon túl az Agrárminisztérium leül a multinacionális cégekkel tárgyalni, hogy nem fordulhassanak elő olyan esetek, mint a dinnyével. Mint emlékezetes, a termelők körében felháborodást, tiltakozást váltott ki, hogy vevőcsalogatóként az előállítási ár alatt kínálták a dinnyét, veszélyeztetve az érintettek megélhetését, az egész ágazatot.

Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke arra a problémára mutatott rá, hogy hazánkban szűkül a borpiac, egyre kevesebben fogyasztanak bort. A hazai fogyasztás visszaesését jól mutatja, hogy a felmérések szerint – erről portálunkon is beszámoltunk– a karácsonykor és szilveszterkor mért hazai italvásárlási adatok szerint a magyar bor csak a vásárlási lista 10. helyen szerepel, míg néhány éve az első helyen állt.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke, mint a kormányzattal partner szakmaközi szervezet vezetője azt is megemlítette, hogy

MAGYARORSZÁGON FELNŐTT EGY OLYAN GENERÁCIÓ AZ ELMÚLT 18-20 ÉVBEN, AMELY A BOR HELYETT INKÁBB MÁS, NEM IS MAGYAR EREDETŰ SZESZESITALOKAT FOGYASZT, AZ „UTOLSÓ” BORFOGYASZTÓ KOROSZTÁLY GYAKORLATILAG A MA 30-35 ÉVESEK.

A szakember arra is rámutatott, hogy bármennyire is fáj majd a promóciós adó, a bor eladásához nélkülözhetetlen a jó marketing, hiszen a versenytársak sokszorosát költik reklámra. Ebben még a nem tipikus bortermelő országnak tekinthető Románia is megelőz bennünket.

Frittmann János annak a vélemények adott hangot, a Font Sándor által említett szövetkezeti modell bevezetése előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlen lesz.

A borász szerint a borfogyasztás hazánkban úgy alakul, hogy a polcról levett borok 65-70 százaléka tömegborok kategóriájába esik, a fennmaradó rész a minőségi kategória. Ám kereslet hiányában mindkét bornál árcsökkenés jelentkezik.

A promóciós adó felhasználásánál nem lehet cél, hogy az egyes borvidékek majd egymással szemben versengenek a vevőkért, hanem generálisan, például a mértékletes borfogyasztás egészségre gyakorolt pozitív hatásával lehet a magyarországi borok fogyasztását népszerűsíteni.

A közönség érdeklődését, kitartását mi sem érzékelteti jobban, hogy a három órán át, megszakítás nélkül tartó fórumon elhangzottak annyira lekötötték a hallgatóságot, hogy még a bioritmusukról, a dohányzók a nikotinéhségükről is megfeledkeztek.

A Gazdaesték következő előadásait január 28-án, február 4-én, február 11-én 17 órától tartják a soltvadkerti GyöngyHáz Kulturális Központban.