Ötvenéves osztálytalálkozó a Kossuth Zsuzsanna Technikumban – „Találkozás újabb 50 év múlva!”

-A tovatűnt évek után mindig nagyon jó érzés újból találkozni, felidézni az elszállt iskolai évek megannyi szép emlékét. Valakit valóban 50 éve láttam, így bizony kicsúszott a számon a talán illetlen kérdés: Te ki vagy? Aztán alaposabban szemügyre vettük egymást, és szinte egyszerre felkiáltva mondtuk ki a másik nevét, hozzátéve: jaj, de sokat változtunk! Nem is csoda, hiszen amikor ide kerültünk, még gyerekek voltunk, de még a harmadik osztály végén is csak a felnőttkor határán toporogtunk”– újságolta az egyik vidám, korát messze meghazudtoló, az orvosi hivatást választó hölgy, mely megállapítás egyébiránt az egykori osztály valamennyi hölgy tagjára igaz

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Férfiakról persze nem beszélhetünk, hiszen akkoriban talán még ritkaságszámba se ment, hogy az ápolói hivatást férfiak is választják. 

Mint Faragó Istvánné Tóth Ilona főszervezőtől, majd a személyes beszélgetések során megtudtuk, a legtöbben választott hivatásoknál maradtak, többen orvosok, gyógyszerészek, osztályvezető főnővérek, vezető ápolók lettek, bármilyen helyzetben is volt a magyar egészségügy, ők kitartottak.

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Faragó Istvánné azt is megosztotta velünk:

1970-1974-ig a kalocsai Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolába jártam, 34 osztálytársammal együtt. Egy volt osztálytársammal fogtunk a szervezésbe; mindenkit, akit elértünk, nagyon nagy szeretettel és örömmel fogadta, hogy újból találkozni fogunk. Harmincan végeztünk, 5 osztálytársunk sajnos elhunyt, de az összes többi kettő kivételével itt van és nagyon örülünk egymásnak! Sajnos az igazgatónk, Szeberényi István és osztályfőnökünk, Szabó Pálné Vén Rózsa már idős kora és betegsége miatt nem tud közöttünk lenni, de nagy szeretettel gondolunk rájuk. Nagyon köszönjük a mostani igazgatónőnek, hogy kinyitotta az iskolát és egy tantermet biztosított nekünk, hogy fel tudjuk idézni azt a csodálatos négy évet, amit itt töltöttünk, ebben az iskolában.”A vidám táraság a rohanó életnek azt az elillanó és soha meg nem ismételhető pillanatát is megidézte, amikor a diáktársakból lett barátnők érettségi oklevéllel a kezükben, némelyek sírva, egymásnak örök barátságot fogadva búcsúztak egymástól, a városról, hiszen nagyon sokan voltak a vidékiek, akiket az iskola mellett a kollégiumban eltöltött évek is visszaemlékezésre, mi több, sírásra késztettek.

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Az elhunyt tanárai, diáktársai emléke előtt egyperces néma felállással tisztelgő osztály aztán újra visszaült az iskolapadba, hogyha csak rövid időre is diáknak érezze magát, és beszámoljon saját életútjáról, az elszállt 50 év nevezetesebb eseményeiről, férjéről, gyerekeiről, unokáiról.

Az iskolában eltöltött több mint két óra után a társaság még mindig nosztalgiázva vonult át a közeli Trófea étterembe, ahol az alkalomra az ünneplők által készített tortát a fogások végén a házastársaik szolgálták fel. A vidám társaság a finom ebéd után az egykori lánykollégium melletti érsekkertben közös sétát tett. Amikor már a többség úgy érezte, hosszú még az út hazáig, lassan búcsúzni kell, többen így búcsúztak: Találkozás újabb 50 év múlva!

Képgaléria megtekintése (10 db kép)

Mindenki jót derült ezen az óhajon, de ki tudja, talán mégis találkoznak 50 év múlva, csak nem itt a földön, hanem valahol más helyen, egy másik dimenzióban…

Az egymástól elköszönő egykori osztálytársak szeretetteljes búcsúzása tagadhatatlanul még a tudósítót is megfogta, így kedves jubilálók, engedjék meg, hogy szerkesztőségünk nevében egy ír mondással köszöntsük Önöket.

Lehet egy út, melyen haladva találkozol velem, lehet szél, mely a hátad mögül fúj, lehet napfény, mely felmelegíti arcod, lehet eső, mely lágyan áztatja földjeidet. És amíg találkozunk ismét, hordozzon tenyerén az Isten! Jusson el hozzád barátaid és családod szeretete- bárhol is vagy!