Poloskainvázió, alias „büdösbogár” roham, már a lakásokat ostromolják – Nincs más ellenszer, mint a fizikai megsemmisítés

Mielőtt a kialakult helyzetet tovább cizellálnánk, hergelnénk az olvasót azzal, amivel nyilvánvalóan ő is naponta szembesül, nézzük, mit mond a szakember.

Dr. Kasziba István nem sokat teketóriázott a válasszal: Nem vagyok entomológus, de annyi bizonyos, nem sokat tehetünk ellenük, mert természetese ellenségük nincs. Az idei meleg nyár, tágítva a kört, a melegedő Kárpát-medence klímájában egyre jobban érzik magukat ezek a nem őshonos, hozzánk behurcolt bogarak. Pesszimista véleménynek tűnhet, de a szaporodásuk gyakorlatilag megállíthatatlan, egyetlen hatásos ellenszerük jelenleg a fizikai megsemmisítés. A hideg idő közeledtével igyekeznek behúzódni a lakásokba, ami ellen szúnyoghálóval védekezhetünk.

Ám ha már betették a lábukat, szárnyukat, nem tehetünk mást, mint hogy felderítjük és megsemmisítjük őket. Amennyiben a védekezésre kialakult bűzmirigyük okozta kellemetlen, intenzív szag miatt szabadkézzel nem akarjuk összenyomni a poloskát, húzzunk gumikesztyűt, vagy gyűjtsük egy zárt üvegbe és hagyjuk őket elpusztulni. Egy valamit nem tegyünk, ne engedjük szabadon, mert a szaporodásban is aktívak – mondta a főorvos.

Nos, a szakirodalmat böngészve, az interneten is fellelhető Kondorosy Előd: Adventív poloskafajok Magyarországon  című, 2012-ben íródott cikket olvasva már egy kis rovar meghatározásra is vállalkozunk.  Az elkapott egyedeket szemlélve arra a megállapításra jutottunk, hogy a képek és a leírás alapján nálunk a

FIATAL KORÁBAN ZÖLD, KÉSŐBB BARNÁS ÁRNYALATÚRA VÁLTÓ VÁNDORPOLOSKA TERJED,

ami a szakemberek szerint a Balkánról érkezett.

Ugyanakkor barna színű márványos címerespoloska is itt van, szintén tömegesen terjed, és az entomológusok (bogárszakértők) szerint nem sok idő kell és elterjed az egész országban. Egyelőre ennek a poloskának is Budapest a kedvenc fővárosa, ugyanis ott a belvárosban néhány fokkal magasabb a hőmérséklet, mint a külső kerületekben. A poloskatérképről, mert már ilyen is van, az látszik, Kalocsa az ország több pontjával ellentétben egyelőre kevésbé fertőzött, ellentétben olyan környékbeli településekkel, mint Kiskunhalas, Soltvadkert, Kecel vagy akár Kiskőrös.

Annak is utána néztünk, mit eszik ez az iszonyú tömeg. Jól kapizsgáltuk, amikor azt gondoltuk, hogy azt szeretik, amit mi. Étrendjükbe száznál is többféle, szinte az összes hazai gyümölcs és zöldség bele tartozik, ezek nedvét szívogatva táplálkoznak, szélsőséges esetben teljesen tönkre téve a termést. Állítólag a nyári hónapokban pusztítják a termést a legjobban, mert ilyenkor már a poloskák lárvai is nagyok.

Az említett szakcikk szerint

EGYELŐRE NINCS BIOLÓGIAI MÓDJA A VÉDEKEZÉSNEK, MERT NINCS OLYAN ROVAR VAGY MADÁR, AMI AZ ELLENSÉGÉNEK SZÁMÍTANA.

Az erős rovarölő szerek persze szóba jöhetnek, de ezek mindent, köztük a méheket is elpusztítanák. Ráadásul nem tennének jót sem az érésben lévő zöldségnek, gyümölcsnek, de főleg saját magunknak, akik ezt így elfogyasztanánk. A rovarölő szereknél attól is joggal kell tartani, hogy az évente két generációs ütemben szaporodó poloskák egy idő után ellenállóvá válnának a most még esetleg hatásos rovarölő szerekkel szemben.    

A kemény tél sokat segíthet, ha segíthet, majd meglátjuk, mert állítólag a mínusz 20 fokos hideget is átvészelik a vándorpoloskák. Tavasszal meglátjuk.