Ismert festőművész hunyt el a Dunaszentbenedek határában kiégett hétvégi házban – Győri Andreát gyászolja a családja és az alkotótársai

A futótűzként terjedő hír nyomán olvasóink tájékoztatták szerkesztőségünket, hogy a házban mindeddig ismeretlen okból keletkezett tűzben az a Győri Andrea uszódi származású, Kalocsán és környékén, de a járás határán kívül is jól ismert festőművész hunyt el, aki hosszú éveken át Dél-Afrikában, Hollandiában és Írországban alkotott és kiállított. A festőművész, tanult porcelánfestő vélhetően nem véletlenül választotta lakóhelyéül a családi tulajdonban, inspiráló környezetben lévő házikót, hiszen az közvetlenül a Duna védgát mentett oldalán, egy kis erdőrészlettel körülvéve, a folyamtól mindössze 150-200 méterre található. A páratlan fekvésű, szépen rendben tartott, rőzséből font kerítéssel körbevett háznak még a tűzvész utáni torzója is egy igazi művészlakra utal. 

A tragédia híre mind az uszódiakat, mind a dunaszentbenedekieket megdöbbentette, ugyanis a két község között, azoktól egyenlően, 2-2 kilométer távolságra lévő, de közigazgatásilag Dunaszentbenedekhez tartozó kisházból Andrea hol az uszódi, hol a benedeki üzleteket kereste fel, hogy bevásároljon. Ilyen alkalmakkor beszélgetett a falubeliekkel, különösen azokkal, akik gyermekkora óta jól ismerték. Mint mondták, ugyan egyedült élt, de mindenkivel megtalálta a közös hangot, még ha sokan kicsit olyan „csodabogárnak” is vélték, aki nagyon jól elvan a saját művészetével, a saját világában.

Kiss István kalocsai festőművész, Győri Andrea alkotótársa portálunknak a tragédiát követő második napon elmondta:

Megdöbbentett a hír, mert Andreát nagyon régóta ismerem. Amikor világcsavargó útjáról, Dél-Afrikából, Hollandiából, Írországból hazajött, többször találkoztunk, mesélt az ottani élményeiről. Ilyen alkalmakkor megmutatta azokat a képeket, amelyekből véleményem szerint Magyarországon még hasonlót sem lehet látni.

Nagyon rosszul érint, hogy a házával együtt megégett, és talán nem szép egy elhunytról ilyen dolgot mondani, de a lángoló lelke miatt ő veszélyben volt. Egy nagyon aranyos, vidám hölgyet ismertem meg a személyében, aki szívesen barátkozott idegenekkel is, de ettől függetlenül időnként egy érdekes burokba zárkózott, mert ő így tudott alkotni. A legutóbbi uszódi alkotótáborba is eljött, beszélgetett velünk, végig nézte, ki mit csinál, de ő inkább otthon, egymagában dolgozott. Amikor a kiállítás volt, hozott egy pár képet, és nagyon szerényen mutatta azokat. Talán ismétlem magam, de hát azok nem akármilyen képek voltak! Annyit tudok, hogy a fővárosban az egyik galéria most is kiállítja az alkotásait. Az uszódi és az ordasi alkotótáborban évről évre 15-20 festő, képzőművész összejön, de ki merem jelenteni, ő az első három között biztosan ott volt. A hír nagyon gyorsan terjedt a haláláról, és szinte már azon a napon valamennyi alkotótársunkhoz eljutott. Mondhatom, nagyon szomorúan fogadtuk, mert egy különleges embert, egy kiváló művészt vesztettünk el Andreával."– mondta Kiss István, aki magával hozta a Kalocsai Szó és Kép 2012. évi kiadványt, amelyben külön fejezetet szentelnek az 1975-ben született Győri Andreának.

Mint a könyvben írják: 
Győri Andrea (1975) Uszódi születésű autodidakta festőművész és tanult porcelánfestő. Dél-Afrikában töltött évei alatt alkalma volt a helyi porcelánfestés technikáját és motívumvilágát elsajátítani. Az ottani növény és állatvilág nagymértékben befolyásolta kialakult stílusát, képvilágát, látásmódját. Különlegesen precíz – nyomat hatású – munkái jellegzetesek. Nemcsak sík felületet fest, de bármilyen tárgyat, kiszáradt fadarabot, hogy a benne meglátott lényt életre keltse. Hollandiában és Írországban alkalma volt képeit kiállítani, valamint árusítani a közönség nagy örömére. Budapesten a Katapult kávézóban évek óta láthatók és meg is vásárolhatók a munkái.

Forrás: baon.hu