Egyedi tervezésű, magas minőségű design táskái teljesen új alapokra helyezik a táskadivatot. Kalocsán nőtt fel és könnyen lehet, hogy kis csapatával hamarosan megveti a lábát a nemzetközi divat piacán is. Egy ideig keramikusnak készült, építészként végzett, ma pedig Magyar Formatervezési-díjas tervező, aki saját kezűleg készíti különleges táskáit. Fabricius-Nagy Emesével, a MES márka alapítójával beszélgettünk.
- Művészeti szakközépiskolában járt kerámia szakra, majd építőművészként szerzett diplomát. Hogy jutott el a táskatervezésig?
- Úgy gondolom, a kreativitás nem kategorizálható, szerintem nagyon izgalmas az egyes területek közötti együttműködés, átfedés. Gyerekként édesanyám tanított meg varrni, kezdetben hobbi volt, mára hivatásommá vált. Középiskolában a formák érdekeltek inkább, gyors formaalkotást tanultam, majd gyakorlatilag építészként is ezzel foglalkoztam, csak nagyobb léptékben. Végül a váltást az anyagok szeretete vezérelte, nagyon szeretem a terveimet megvalósítani, elkészíteni. Erre az építészetben nem volt lehetőségem, így a bőr tárgyak tervezésén keresztül visszatértem a varráshoz.
- Konkrétabban mikor történt a pályamódosítás, azaz mikortól vált építészből forma-, pontosabban táskatervezővé?
- 2012-ben rögtön a diplomát követően megalapítottam a jelenlegi márkámat, a MES-t. Az első tárgyat, egy bőr pénztárcát az akkori barátomnak készítettem, aki azóta a férjem és társam a tervezésben.
- Mit takar a MES brand tulajdonképpen?
- A MES táskák formavilágát geometrikus vonalak jellemzik, melyeket válogatott, magas minőségű bőr alapanyagokból készítek el sajátkezűleg. A precíz tervezés és kivitelezés eredményeképpen a tárgyak finom részleteket rejtenek. A bőr iránti szenvedély, sok esetben az alapanyagok inspirálják a készülő darabokat, így minden MES kiegészítő limitált.
- Honnan jött a IORA moduláris táska kollekció ötlete, amellyel azóta több díjat is elnyert?
- Nagyon szeretek a megrendelők igényei alapján táskákat készíteni, de a kidolgozott szabásminták túlzottan kötöttek. Ezért terveztem mag a IORA moduláris rendszert, melynek műanyag elemkészletéből szabadon alakíthatók a méretek, formák és a színek a megrendelői igények szerint. Az elemek a fenntarthatóság jegyében könnyen gyárthatók, és cserélhetők így nem kell kidobni az egész táskát, ha egy-egy elem megsérül. Akár a vásárló is összeállíthatja saját IORA tárgyát, amivel fejlesztheti kreatív képességeit, és élményekkel gazdagodhat a termék felhasználásával, majd használatával.
- Az elmúlt években mondhatni sikert sikerre halmozott. Milyen elismerésekkel dicsekedhet?
- 2016-ban a Moholy-Nagy Formatervezési Ösztöndíj keretei között terveztem meg az IORA moduláris táska kollekciót, majd 2017-ben elnyertem vele a Magyar Formatervezési Díj Terv kategóriájának fő díját is, ami nagy megtiszteltetés volt számomra, komoly szakmai elismerésnek számít. 2017-ben Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíjas lehettem, 2018-ban pedig az MVM Edison Light Up! startup versenyét nyertük meg csapatommal a rendszer továbbfejlesztett változatával, az IORA Smart System projekttel.
- Mennyire ismerik a munkáit külföldön?
- A külföldi terjeszkedésről egyelőre korai lenne beszélni. Táskáim megtalálhatóak egy budapesti, Andrássy úti üzletben, ahol magyar designerek ruháit, kiegészítőit válogatták össze és árulják. Itt a MES táskák a visszajelzések szerint igen népszerűek a külföldiek körében.
- A KALOhírek nem véletlenül jutott el Önhöz, hiszen Kalocsán nőtt fel. Milyen emlékek és szálak kötik ide?
- Gyerekkoromat Kalocsán töltöttem, innen származom, középiskolában kerültem Pécsre. Ami a személyes kapcsolatokat illeti, a családom a mai napig itt él, így bár Szombathelyen lakom, elég sokszor megfordulok Kalocsán. A pályám alakulásában nagy szerepe volt édesanyámnak, akinek nagyon jó a kézügyessége, emellett mindig maximálisan támogattak édesapámmal céljaim elérésében. Középiskolás időszakomban például elvittek Kovács László kerámiaműhelyébe, ami nagyon hasznos tapasztalat volt, sokat tanultam itt a szakmai alázatról. Kalocsáról gyermekkori élményként leginkább a Dunapart, a természet közelsége jut eszembe. Később egyetemi éveim alatt többször terveztem a vízpartra, diplomám választott helyszíne is ide köthető, nagyon szeretem.