TEIT előadás a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójáról – Ismét Kalocsán ülésezett a Társulás

Akárhányszor is hallja az ember, mindig rejteget újdonságot egy a Paksi Atomerőmű működésével összefüggő előadás. Különösen, ha közvetlen a szomszédságában felépített, mint a prezentációból kiderült, további bővítés előtt álló átmeneti tárolóról van szó. A tárolót a kiégett kazettákért és minden más, az ország területén keletkező nukleáris hulladékért a Radioaktív Hulladékkezelő Nonprofit Kft. (RHK) felelős.

Ezzel a témával legutóbb 2016-ban foglalkoztunk részletesebben, akkor készült el a tároló legújabb blokkja, amelybe további kazettákat helyeznek el, mint a nevében is benne van, átmenetileg.

Mint Bara László előadásában elhangzott: az átmeneti szó 50 évet jelenet, a kiégett kazettáknak addig kell megoldani a végleges elhelyezését.

Aki járt arra, vagy a Duna innenső oldaláról szemléli, az egy nagy magtárra emlékeztető, de valójában földrengés biztos, speciálisan megépített komplexumot lát.

A létesítmény a kéményben is áramló levegő elvére épít, az áramló levegő hűti a már elhasznált, kiégett, fénykorukban az atomerőmű meghajtását biztosító kazettákat.

Felmerül rögtön a kérdés, hogy néz ki, mekkora egy fűtőkazetta?

A fűtőkazetták három méternél kicsit hosszabb, 215-220 kilós fémcsövek, ezekben van az az urán és plutónium, amelyek hasadása forralja a vizet, ami meghajtja a turbinát, és az fejleszti az áramot az atomerőműben.

Egy kazetta úgy bő három évig termel hőt. Miután „kiégett”, egy vízzel teli medencében három-négy évig tovább hűtik, pihentetik.

A kazetták e tartós pihenés után kerülnek az átmeneti tárolóba egy sínen közlekedő szállító járművön, amelyről egy speciális berendezéssel kerülnek a tárolóba, azaz az egyedien szellőző épületbe, ahonnan a 28 méter magas kéményén távozik a meleg levegő.

Az első kiégett kazettákat 1997-ben helyezték el az átmeneti tárolóban, amelyeket az azt megelőző években még vasúton szállítva visszavittek a Szovjetunióba, majd Oroszországba. Ám az ottani Atom - és Környezetvédelmi törvény ezt a visszaszállítást megtiltotta.

Az új, hamarosan épülő modulba a már régebben kihelyezett kazettákat helyezik át, hogy helyükre az új, ezektől aktívabb üzemanyag kazetták kerülhessenek.

Az RHK számításai szerint a bővítéssel elegendő kapacitás áll majd rendelkezésre, hogy kiszolgálja az erőművet.

Valószínűleg Paks II. kiégett kazettáit valahol máshol kell majd elhelyezni.

Portálunk kérdésére Bara László elmondta: az atomerőműből harmincasával, vonaton érkeznek a kazetták, egy nagy, kúp alakú konténerben. A konténert egy speciális emelő teszi át egy kocsira, amely begurul vele egy alagútba.

Itt egy másik emelőszerkezet leveszi a konténer tetejét, amelyben vízben áll a 30 kazetta. Az átrakógép innen emeli ki egyenként a kiégett kazettákat, amelyeket másfél óráig szárítanak, mielőtt azokat a kijelölt tárolóba helyezik.

Miután egy kazetta a tárolócsőbe került, abból kiszívják a levegőt, a helyét pedig héliummal és nitrogénnel töltik fel, hogy ne korrodálódhassanak az uránnal és plutóniummal teli kazetták.

Azt a korábbi ismereteinkből tudjuk: hogy mikor indul a szállítmány az átmeneti tárolóba, azt biztonsági okokból még a tároló személyzetével is csak az utolsó pillanatban közli az atomerőmű.

Az üzemvezető azt is elmondta: A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség munkatársai nemrégiben tartottak ellenőrzést a KKÁT-ben, és mindent rendben találtak.

A paksi Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) alapvető feladata a szomszédságában lévő Paksi Atomerőmű blokkjaiban keletkező kiégett üzemanyagnak –az atomerőműben való néhány éves pihentetését követő –több évtizedes, átmeneti tárolása, annak egy leendő, mélységi geológiai tárolóban történő végleges elhelyezéséig, vagy újrafeldolgozásáig. Az RHK már keresi a kazetták végső helyét, egyelőre a Nyugat-Mecsekben találtak olyan kőzeteket, amelyek közé biztonságosan el lehetne elhelyezni  nagy aktivitású hulladékot. Ugyanakkor zajlanak a kutatások, hogy hogyan lehetne ezekből a kiégett elemekből még energiát kinyerni.