Vannak mondatok, amik puszta létezésükkel felidegesítenek, bosszantanak, elszomorítanak, vagy egyszerűen csak tudjuk, hogy valami rossz következik utánuk.
“Nem akarok személyeskedni, de…” – Itt valahogy MINDIG személyeskedés következik.
“Beszélnünk kell.” – Kezdődött már bármi jó ezzel a felvezetéssel?
“Nincs kisebb?” – Minden pénztár előtt álló rémálma. Nincs, azért lengetem, mert ez a pénz van épp nálam. PÉNZ, fizetőeszköz.
“Ne vedd sértésnek, de…” – És tuti mindjárt hallasz valami nagyon bántót.
“Nyugi, nyugi.” – Ettől még soha senki nem nyugodott meg. Vagy igen?
“Á, úgysem értenéd meg.” – De szeretném megpróbálni!
“Ez nem verseny.” – Ha lennének megnyugtató-versenyek, akkor ezzel a mondattal nem jutnál be a negyeddöntőbe se, csak mondom.
“Nagy tisztelője vagyok a női nemnek, de…” – És itt általában valami orbitális nőgyűlölő duma jön, de legalábbis kiderül, hogy a konyhában lenne a helyünk.
“Nekem semmi bajom a melegekkel…” – Ez meg a másik, és a végén mégis csak MINDIG baja van velük.
“Tisztelt utasok és a vonatra várakozók!…” – Fél óra késés? 50 perc? Ne kíméljetek!
Forrás: Tízdolog
Rekordösszeggel zárult az idei, XXXIV. Kék Madár Fesztivál: Lakatos György fesztiváligazgató ma délelőtt stúdiónkban, a Fókuszban Podcast vendégeként számolt be róla, hogy átlépték a 10 millió forintos határt. A teljes beszélgetés már elérhető a KALOhírek felületein!
