A halogatás nagymestere? Nyugodjon meg, ez az eredetiség jele

A világtörténelem egyik legnagyobb halogatója Leonardo da Vinci volt, akinek eredeti teljesítménye kiterjedt a festészet, a szobrászat, az építészet, a zene, a matematika, a mérnöki tudomány, a geológia, a térképészet, az anatómia és a botanika területére is. A művészettörténészek szerint a polihisztor a Mona Lisát 1503-tól kezdve több éven keresztül festette, majd félbehagyta, és nem sokkal 1519-ben bekövetkezett halála előtt fejezte be. Kritikusai szerint optikai kísérletekkel és más figyelemelterelő tevékenységekkel babrálva vesztegette el az idejét, azért nem fejezte be a festményeit.

William Pannapacker történész azonban azt állítja, hogy ezek a figyelemelterelések eredetisége szempontjából létfontosságúak voltak. Da Vinci fénytöréssel kapcsolatos vizsgálódásai tették lehetővé a Mona Lisa és aKeresztelő Szent János című festmények megalkotását. „Lehet, hogy az optika területén folytatott munkássága miatt elhalasztott egy projektet, de a festészet terén létrehozott műveinek végső formája a kísérletektől függött (…) Ha a szelektíven alkalmazott kreatív halogatás miatt Leonardo nem is fejezett be néhány megrendelést – csekély jelentősegű dolog, amikor valaki a kozmosz belső működésével birkózik −, akkor azért csak a produktív középszerűség modern kultuszának abszolút rabságában élők […] bélyegezhetik meg” – véli az amerikai történész és irodalmár.

Aknakereső után oktatóközpont

Da Vinci mellett a történelem legtöbb eredeti gondolkodója és feltalálója halogató természetű volt – állítja Adam M. Grant Eredetik, Hogyan mozdítják előrébb a világot a nonkonformisták? című, magyarul nemrégiben megjelent könyvében. Az amerikai pszichológust ezért nem különösebben lepte meg, amikor egy kiemelkedően kreatív PhD-hallgatója, Jihae Shin azzal kereste meg a közelmúltban, hogy bizonyos abban, a halogatás elősegítheti az eredetiséget. A fiatal kutató felvetette, hogy amikor elhalasztunk egy feladatot, időt teremtünk magunknak a divergens gondolkozásra ahelyett, hogy egy adott ötlet miatt minden mást kizárnánk. Következésképpen az eredeti ötletek szélesebb tárházát gondoljuk végig, végül pedig újszerűbb irányban indulunk el.

Grant arra kérte, hogy ellenőrizze a hipotézist: teljesen más az a megfigyelés, hogy a zsenik halogatnak, illetve hogy a halogatás és az eredetiség között valós összefüggés áll fenn. Shin azt a feladatot adta a kutatási csoportjának, hogy írjanak javaslatot az egyetem területén megüresedett üzlethelyiség hasznosítására, amely korábban élelmiszerboltként üzemelt. Azok, akik azonnal nekiláttak a feladatnak, jellemzően hagyományos ötletekkel álltak elő – például egy másik élelmiszerüzlet nyitásának tervével.

Shin ekkor véletlenszerű kiválasztással halogatásra kényszerített néhány résztvevőt, akik Aknakereső, Admirális, Passziánsz és ehhez hasonló számítógépes játékok próbálgatásával ütötték el az időt. Ők újszerűbb üzleti elképzeléseket fogalmaztak meg, például egy oktatóközpont vagy raktárhelyiség felállítását. A végső javaslatokat független személyek értékelték, akik nem tudtak arról, hogy melyek születtek a halogatás után, és melyek azonnal, ám a halogatók ötleteit 28%-kal kreatívabbnak találták.

Bár a kutatók az eredményektől izgatottá váltak, felmerült a lehetőség, hogynem a halogatás a kreativitás valódi oka. Talán a játékok adtak mentális ösztönzést, energiát biztosítva a resztvevőknek a kreatívabb gondolkodásra – vagy egyszerűen szünetet teremtettek számukra a gondolkodáshoz. A kísérlet azonban azt igazolta, hogy sem a játék, sem a szünet nem fokozza a kreativitást. A feladat megismerése előtt játszó résztvevők nem adtak le újszerűbb javaslatokat. Ténylegesen halogatniuk kellett játék közben a feladatot, és az elméjük mélyén mérlegelniük azt.

Amikor pedig azonnal nekiláttak a munkának, majd kis szünetet tartva visszatértek hozzá, már túlságosan előrehaladott fázisban voltak ahhoz, hogy újrakezdjek. Csak akkor vették fontolóra a távolabbi lehetőségeket és generáltak több kreatív ötletet, amikor először elkezdtek gondolkodni a feladaton, majd szándékosan halogatták annak elvégzését. A munkavégzés elhalasztása lehetővé tette a számukra, hogy több időt szenteljenek a különféle megoldási lehetőségeknek, ahelyett, hogy egyféle stratégiát választottak volna.

Zseniális bútorgyártók

Vajon Shin kutatási eredményei a valós világban is megállnák a helyüket? A kérdés megválaszolására egy dél-koreai bútorgyártó cégtől gyűjtött be adatokat. A rendszeresen halogató alkalmazottak több időt töltöttek újító gondolkodással, és a feletteseik jelentősen kreatívabbnak ítélték őket. A halogatás azonban nem mindig táplálta a kreativitást. Ha az alkalmazottak nem éreztek valós késztetést egy jelentős probléma megoldására, a leállás inkább hátráltatta őket. Ám amikor szenvedélyesen keresték az új ötleteket, a feladat elhalasztása több kreatív megoldáshoz segítette őket.

Noha Da Vincit magát gyakran elkeserítette a halogatás, felismerte, hogy az eredetiséget nem lehet siettetni. Kortársa, Giorgio Vasari olasz képzőművész, életrajzíró feljegyezte, hogy Leonardo végül arra a következtetésre jutott, hogy „a zsenialitással bírók gyakran akkor teljesítik a legtöbbet, amikor a legkevesebbet dolgoznak, mivel ilyenkor gondolják ki a találmányokat és formálják meg az elméjükben a tökéletes ötletet”.

Forrás: HVG