Elbukta a kvótapert a kormány, be kell fogadni a menekülteket

A pert Magyarország és Szlovákia indította az Európai Tanács 2015. szeptemberi, 120 ezer menedékkérő áthelyezéséről szóló határozata ellen.

2015 júniusában naponta több ezer migráns érkezett az olasz és görög partokra. Ekkor az uniós országok kormányainak vezetői úgy döntöttek, hogy két év alatt 40 ezer, "nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló személyt” ideiglenesen áttelepítenek Olaszországból és Görögországból más tagállamokba. A vezetők abban is megállapodtak, hogy „e célból valamennyi tagállam konszenzus útján július végéig megállapodik ezeknek a személyeknek az elosztásáról".

Ahogy arról az Eurológus korábban részletesen beszámolt, a belügyminiszterek ezt formába is öntötték szeptember 14-én. Ekkor úgy volt, hogy minden ország annyi embert vállalt a negyvenezerből, amennyit szeretett volna. Magyarország nem tett felajánlást. Egy héttel később, szeptember 22-én a belügyminiszterek Tanácsa eldöntötte, hogy további 120 ezer embert áthelyeznek, és kötelezően megszabják, hogy melyik országnak hány menedékkérőt kell átvállalnia.

Ez lett a „kvóta”: Magyarországnak 1294 menedékkérelmet kellett volna elbírálnia a görögök és az olaszok helyett. Ez utóbbi döntésen akadt ki a szlovák és a magyar vezetés. 

A keresetben a magyar kormány tíz, tartalmi és eljárásjogi érvre hivatkozva kérte a tanácsi határozat, vagy legalábbis azon rész megsemmisítését, amely szerint Magyarországnak mindössze 1294 menekültet kellene befogadnia, 988-at Görögországból, 306-ot pedig Olaszországból.

A magyar kormány fő érve az volt, hogy a tagállami vezetők megállapodtak: csak önkéntes kvóta lehet. Orbán Viktor emiatt szokott arról beszélni, hogy átverték. Ezzel négy nagy baj volt, a másodikat és a harmadikat az Európai Bíróság ítélete is felsorolta:

• a perben a németek rámutattak, hogy ezt nem mondták ki ott, ahol a magyar kormány hivatkozott rá, de ezzel az Európai Bíróság nem is foglalkozott, mert
• a hivatkozott szöveg egyébként is a korábbi, 40 ezres önkéntes szétosztásról szólt,
• ráadásul a dokumentumot egy olyan testület adta ki, amely nem uniós döntéshozó. Az EU-nak két ilyen szerve van: az Európai Parlament és a miniszteri tanács. Utóbbihoz hasonló nevű testület az állam- és kormányfőké, ahol Orbánék szerint az önkéntességről döntöttek, de az egy teljesen másik szerv, ami csak néhány éve vált egyáltalán uniós intézménnyé és „végkövetkeztetéseket” hoz, nem határozatokat. Azaz nem az EU akarta felülírni az uniós jogot, hanem a kormány, amikor az alapszerződésekben leosztott szerepeket osztaná újra. A bíróság ki is mondta, hogy „az Európai Tanács a Szerződésekben előírt szavazási szabályokat semmiképpen nem módosíthatja”.
• A magyar kormány ráadásul borzasztóan rosszul járt volna, ha tényleg kötelező érvényűek az Európai Tanács döntései. 2016-ban ugyanis a testület arról adott ki egy végkövetkeztetést, hogy mielőbb végre kell hajtani a kvótázást. Az Európai Tanácsban, amely egyhangúlag dönt, Orbán Viktor képviselte Magyarországot. Utólag azzal próbálták az egészet kimagyarázni, hogy ez csak egy önkéntes döntésről szólt, de a szöveg elolvasásával egyértelmű, hogy ez nem igaz (hogy miért nem, azt itt vezettük le), és a testület elnöke is megerősítette: egyhangú volt a döntés. Emellett már rögtön a szavazás után, egy jegyzőkönyvben leszögezte Magyarország:
  
  feltételekkel, de „készen áll arra, hogy hozzájáruljon az áthelyezési erőfeszítésekhez”.

A magyar kormány még azt is védekezésként használta fel, hogy

visszautasította 54 ezer menedékkérő áthelyezését Magyarországról.

Azzal érvelt, hogy így módosították az eredeti javaslatot, ezért megfelelően konzultálni kellett volna az Európai Parlamenttel, de ez a bíróság szerint megtörtént.

Forrás: Index