Első nap az oviban – hogyan ne bőgjétek végig a beszoktatást?

Határozottan mérföldkő, amikor a kis hároméves nekiindul a nagybetűs Életnek, és az ovi felé veszi az irányt. Akkor főleg mérföldkő, ha addig nem járt bölcsibe, csak anyával és a játszótéri haverokkal alakított ki kapcsolatokat. Aki járt bölcsibe, az már rutinos játékos, nála jó eséllyel nem gördülnek a krokodilkönnyek, de aki most találkozik először az intézményes nevelés rejtelmeivel, annak nehezebb időszak következhet.

De azért nem ilyen egyszerű ez sem, nagyon nagyban múlik a beszoktatás gyorsasága és könnymentessége azon, hogy milyen személyiségű a gyerekünk. Az én két nagy lányom például olyan volt, akik nem zuhantak attól össze, hogy óvodába kellett menniük, náluk működött a jól ismert rendszer, hogy egy fél napot ott ülök, ebéd után elhozom, majd egyre kevesebb időt töltök ott, és a végén már ők kérték, hogy ott is aludhassanak. Azt hiszem, engem jobban megviselt ez az egész ovimizéria, mint őket, frusztrált, hogy nem tudok róluk minden percben mindent, mint addig. Féltettem őket, mert természetesen teljesen biztos voltam benne, hogy én vagyok az egyedüli széles e világon, aki meg tudja védeni őket a rájuk leselkedő halálos veszélyektől. Az ovis beszoktatás tehát inkább nekem volt fontos, de két hónap alatt én is beszoktam, láttam, hogy életben és jól tartják őket, rendben vannak, szeretik az óvó néniket.

A gyerekek számára a legnehezebb az ovi kezdetekor, hogy fogalmuk sincs, mi vár rájuk ott.

Azzal töltötték életük első három évét, hogy a családi szabályokat megtanulják, most pedig kapnak a nyakukba egy halom teljesen más szabályt, más környezetben, más emberekkel. A szülőknek pedig nyilván azzal van problémájuk főleg, mint nekem is volt: idegenekre kell bízni a szemük fényét. Az alábbi tanácsok talán segítenek, hogy csökkenjen az ovi első napjaival kapcsolatos szorongás szülőkben és gyerekekben egyaránt.

Legyél következetes

Sok anyuka reagál úgy, ha nem boldog első szempillantásra a gyermek az óvodától az első napon, hogy hirtelen menekülőre fogják gyerekkel együtt, és elhagyják a termet inkább. Nem annyira jó ötlet. Ezzel nem segítesz a gyereknek abban, hogy megtanulja, hogyan dolgozza fel a negatív érzéseit, és arra biztatod csak, hogy elmeneküljön a problémák elől. Ehelyett következetességre lesz szükséged: az ovi ugyanolyan, mint bármelyik másik napi rutin, ugyanúgy kell az oviba járást is kialakítani a gyereknél. A rutin pedig valahogy így nézzen ki:

• Ugyanazon az útvonalon, ugyanabban az időben menjetek az oviba, lehetőleg ugyanazzal a szülővel.
• A búcsúzkodás legyen rövid és szeretetteljes, találjatok ki saját puszilkodást, pacsit, valamilyen szertartást, ami csak a tiétek. Így a gyerek hamar megtanulja, hogy mi várható, és hogy nem lehet a végtelenségig nyújtani a búcsúzást.
• Mindig mondd meg neki, hogy hány órára mész érte az oviba, kösd valamilyen ovis tevékenységhez az órát.
• Amikor érte mész a nap végén, akkor egyrészt legyél pontos, akkorra menj, amikorra ígérted magad, másrészt mindig erősítsd meg benne, hogy lám, ahogy ígérted, érte jöttél, mindig érte is fogsz jönni az oviba.

Avasd be az óvónőt

Ideális esetben az óvónő egy kedves, szeretettel teli, törődő és tapasztalt ember lesz, aki hamar látja, hogy a kis ovisoknak mire van szükségük. De azért az a legjobb, ha a gyerekkel kapcsolatos legfontosabb információkkal ellátod, így könnyítve meg a helyzetet mindkettőjük számára. Mondd el, milyen rutin szerint élt eddig a gyermeked, mit szeret enni, mennyit alszik, hogyan vécézik, de ne felejtsd el azokat az apróságokat sem, hogy mi a kedvenc színe, mit szeret játszani vagy milyen énekeket kedvel. Az is sokat segíthet a gördülékeny egymáshoz szokásban, ha elárulod az óvónőnek, hogy otthon mivel szoktátok megnyugtatni a gyermeket, amikor épp hisztizik vagy szomorú. És természetesen mindent mondj el az egészségügyi dolgairól, ha allergiás vagy szed valamilyen gyógyszert.

Vigyen magával kedvenc játékot

Segít a gyermeknek, ha van nála egy kis emlékeztető otthonról, az oviban pedig meg is engedik, hogy vigyen magával valamilyen kedvenc játékot. Akár egy kedvenc baba vagy takaró, esetleg egy könyv vagy a régi itatópohara, amihez ragaszkodik, mindegy, mi az, csak neki az egy szeletke otthon legyen. Az is jó ötlet, ha nagyon kiborul az ovitól, hogy egy fotót tartson magánál a családjáról. Ezekkel a kis kedvencekkel nő a biztonságérzete az oviban, ami egy ismeretlen közeg egyelőre még a számára.

Ne osonj ki

Talán egyszerű és konfliktusmentes megoldásnak tűnik, ha egy óvatlan pillanatban, amikor a gyermek nem figyel oda, kiosonsz a csoportszobából. Ezzel az a baj, hogy lehet, hogy egy sírást megspórolsz vele, de közben a kicsi nagyon megijedhet, amikor észreveszi, hogy eltűntél. Az óvodai beszoktatás alatt az a legjobb, ha ott vagy vele, de nem te vagy a játszótársa, hanem mindig visszaküldöd a többiekhez játszani, és csak egy biztonságos pontként maradsz ott. Aztán a búcsúzkodós szertartásotokkal elköszönsz tőle, amikor ki kell menned a szobából. Lehet ez egy ölelés vagy homlokpuszi, speciális kézfogás, a lényeg, hogy csak a tiétek legyen. Ha pedig már búcsút intettél, akkor ne hezitálj, hanem határozottan hagyd el a termet.

Kerüld az összehasonlítást

Általános anyukás jellemző, hogy összehasonlítjuk a gyerekeinket, nem történik ez másképp az ovis beszoktatás alatt sem. A szomszéd gyereke bezzeg nem sír. A barátnőd kislánya már két nap alatt beszokott, te pedig még két hét múlva is ott ülsz a kis széken a csoportszobában. Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek is különböző módon dolgozzák fel az érzelmeiket, az egyikük hangot ad neki, a másik szerepjátékban kijátssza magából őket. Ha a tiéd sírással adja ki magából a szorongását, akkor erősítsd meg magad, és a búcsúzás után már tényleg ne menj vissza, mert általában csak addig tart a sírás, amíg téged lát. A szakemberek szerint 10 hétig is eltarthat ez az időszak, sőt ha megszakítják ovis szünetek, akkor akár hónapokig is elhúzódhat, hogy reggel még sír a gyermek egy kicsit. De a végén túljutnak rajta.

Ne menj be váratlanul

Ha egyszer már elbúcsúztál és elindultál, akkor ne fordulj vissza. És ne is telefonálj az oviba óránként, hogy mi van a gyerekkel. Van olyan, hogy az anyukák napközben kedvességből meglepetésként megjelennek, de ezzel azt kockáztatják, hogy az egész beszoktatási folyamatot kezdhetik elölről. Fontos, hogy jó viszonyt alakíts ki az óvónővel, hogy bízz benne és biztonságban tudd mellette a gyermekedet. És bízz magadban is, hogy a legjobb döntést hoztad az ovival kapcsolatban, és a legjobb helyen van a gyermeked.

Bátorítsd magad

Amikor nagyon elkeserednél és nagyon hiányzik a gyermeked, akkor találj ki magadnak mantrákat, mint „Ez a legjobb hely neki” vagy „Jó döntés volt ide íratni”. Ezzel emlékezteted magad, hogy ti tulajdonképpen egy jó változásba vágtatok bele, neki is szüksége van a közösségre, és neked arra, hogy a saját dolgaidat elvégezd, amíg ő oviban van. Erősítsd meg magadban az ovi iránti lelkesedést, mert a gyerekek átveszik a szülők hangulatát, és ha te ideges és feszült vagy az ovitól, akkor jó eséllyel ő sem galoppozik majd be boldogan az ajtón. Maradj nyugodt és vidám, még akkor is, ha nincs kirobbanóan jó kedved amúgy. Emlékeztesd a gyermekedet arra, hogy mindig visszatérsz és hogy ezen a helyen biztonságban van.

Forrás: NLCafé