Dübörögtek a motorok és az elefántok – „Majrévas” és „kézi testápoló” a foktői kalózok bulijának motoros seregszemléjén

A motoros találkozó első napján, múlt csütörtökön már kiadtunk egy „hangulatjelentést”, a zenés programokról – amelyek csúcspontját, legalábbis, ami a nézőszámot illeti, az elefántdübörgéssel érkező Karthago koncertje hozta el – külön cikkben számolunk be, ebben a cikkben a „szakmai” programokba, a motorszépség- és a motorhangerő-versenybe engedünk bepillantást.

Szépségverseny

A motorszépségversenyt egy egyedi építésű gépcsoda nyerte.
A tulajdonosával váltottunk is pár szót. Megkérdeztük például, hogy egy ilyen, nem széria járgány hivatalos engedélyeztetése, forgalomba helyezése mennyire macerás.
De nem tudtuk meg:

Hú, arról inkább ne is beszéljünk!”– hangzott a válasz. Azt viszont megtudtuk, hogy a megépítése mennyire forrásigényes tevékenység:

– és megépíteni, ha mondjuk, a saját munkádat nem számolod, akkor mennyiből jön ki?
– Nagyon sokból…
– Mégis, ötmillióból megvan?
– Ó! Hát persze…

Ha az asszony kérdezi, egymillióba’ megáll…”

Képgaléria megtekintése (51 db kép)

Azt is megtudtuk, hogy a járműcsoda különböző típusú gyári alkatrészekből készült, de az alkatrészekhez „hozzá is nyúltak”, köznyelven feltuningolták. Azért van teljesen egyedi gyártású, saját készítésű alkatrésze is: a rozsdamentes acélból készült kémény.

Képgaléria megtekintése (51 db kép)

Voltak a márkájuk, ritkaságuk miatt figyelemre méltó csodamotorok, mint például ez az Indian:

Képgaléria megtekintése (51 db kép)

Aztán voltak olyan járgányok is, amelyek ugyan szépségük szerint nem kerültek az élbolyba, de egy-egy különleges műszaki megoldás mégis fölkeltette a zsűri figyelmét.
Ilyen volt például több gyorskötözős elemrögzítés mellett egy szigetelőszalaggal „szerelt”, faburkolatú visszapillantó tükör, egy tankhoz erősített „majrévas”, amelyről a gazdája – kérdésre válaszolva – elmondta: arra való, hogy az asszony ne a p..csébe kapaszkodjon, és egy ülés mellé szerelt „fa kézi testápoló”, amely a tulajdonos állítása szerint gyárilag szerelt kiegészítő… :-)

Képgaléria megtekintése (51 db kép)

Hangerőverseny

A motorhangerő-verseny eredménye pontos mérésen alapul: a hangerőmérő egy tizedes pontossággal megmutatja a decibelszámot, amely a mostani mezőnyben talán kivétel nélkül 120 és 130 közé esett, amivel a verseny rendezői nagyon elégedettek voltak.
A mérés metódusát egy különlegességen mutatjuk be: a mindmáig legnagyobb égésterű V2-es gyári motor közel 127 decibellel brummogott.

A tabella élén holtverseny alakult ki, két motor, egy fiatal versenyző újabb típusú gépe és egy „régi motoros” klasszikus vonalvezetésű járgánya azonos hangerővel bőgött, ezért nekik a döntőben kellett párbajozniuk, ahol viszont már a közönség hangja volt a döntő. Mégpedig szó szerint: győztest a motorzúgás meghallgatása után a közönség ovációjának decibelszáma alapján hirdettek – ami mindkét esetben 100 decibel fölött volt, és paraszthajszállal a veterán győzelmét hozta.

A motorhangerő-verseny össznépi motorbőgetéssel zárult.
Ha valakinek pont erre volna szüksége, tessék:

A koncertek előtt és a szünetekben más vetélkedőkkel is emelték a közönség kedélyállapotát, ám a legtréfásabb, a „Szalki fetrengős”, avagy Sörpörgő című versenyszám ezúttal jelentkezők híján elmaradt.
Az izzasztó hőségben, a hőmérsékleti rekorder hétvége legforróbb óráiban nem csoda, hogy senki se vállalkozott az embert próbáló, a versenyző gyomrát és a közönség rekeszizmát is próbára tevő feladatra.
Talán majd jövőre…

Addig is nézegessünk képeket szép motorokról!

Képgaléria megtekintése (51 db kép)