Ahogy karácsony előtt évek óta, most is horgászok népesítik be a Vajas belvárosi szakaszát, hogy saját fogással biztosítsák a pontyot, esetleg más nemes halat az ünnepi asztalra. A legtöbben a horgász szerencsében nem alaptalanul bíznak. Az egyik pecás, akit kutyája is rendszeresen elkísér a partra, a minap egymás után két darab két kiló körüli pontyot fogott a kora délutáni órákban. Egy másik, szinte mellette, öt kilós harcsát emelt a partra. Az idei horgász engedélyek december 31-ig érvényesek, tehát még azoknak is van idejük a fogási napló eredményeinek szépítésére, akik a főszezonban kudarcot vallottak.
Kedden délután három órakor termo ruhába, bakancsba öltözött, de a hideg miatt még így is elgémberedett kezeiket melengető horgászokkal találkoztunk a Vajas Ecetgyár utcai hídja és a Mátyás király úti híd közötti szakaszán.
Forrás: Zsiga Ferenc
A rendkívül finom készséggel, tehát vékony zsinórral, kis horoggal, érzékeny úszóval horgászók egy része abban a reményben vetette ki a csontkukac csokrot, hogy a néhol már jegesedő vízben jó esetben pontyot, esetleg keszeget fog.
Ott tartózkodásunk alatt néhányan halszelettel, illetve kishallal is próbálkoztak, elsősorban harcsát, süllőt, csukát szerettek volna fogni. Ám ahogy lemondóan mondták, erre csak a sötétedés beálltával lehet esélyük, ha egyáltalán ebben a kutya hidegben addig kitartanak.
Ha halat akkor nem is fogtak, de a téli pecázás alkalom volt az idei, szerintük nem éppen halban bő esztendő mérlegének megvonására. A beszélgetést gyakran szakította félbe, hogy a mínusz négy fokban a zsinór szinte dobásonként belefagyott a bot spiccébe, hogy aztán a jeges gyűrűket pár percenként, leheletükkel bírják olvadásra.
Forrás: Zsiga Ferenc
A rutinosabb horgászok persze nagyobb gyűrűkkel rendelkező botokkel érkeztek, így ők mentesültek az ilyenfajta bosszúság alól. Ahogy ott álldogáltunk, egyszer csak valami határozottan megrántotta az egyik bot spiccét. A horgász kitűnően érzékelte a kapást.
Bevágott, de hiába feszült a zsinór, a rablóhal még az előtt leakadt, hogy a parthoz közelebb csalogathatta volna.
Az eset arra azért jó volt, hogy az eddig lankadó figyelműek is új impulzust kapjanak. Mint elhangzott: van itt hal, csak meg kellene fogni!
Forrás: Zsiga Ferenc
A partra úgy másfél óra múlva tértünk vissza, és láss csodát, az egyik horgász keszegekkel teli haltartót mutatott. Sajnos ezen az estén komolyabb hal nem akadt a horogra, a Vajas mozdulatlan víztükrén csak az úszók látszottak.
Este hat körül a keszegeket hátizsákba tuszkoló horgász mondta ki a végszót: számára ez a nap tett pontot a szezon végére, de azért holnap is kinéz. Kibicként hátha megtapasztalja, hogy valaki mégis csak fog néhány, a karácsonyi asztalra szánt pontyot. Ha nem, hát majd az idei tapasztalatokból építkezve, jövőre újult lendülettel, már február elején nekilát a zsákmány nélkül is élményt jelentő horgászatnak.