Kevés a közmunkás, bajban az önkormányzatok – Kalocsán kétharmadával, Dunapatajon bő felével esett vissza a számuk

A korábbi évekhez képest drasztikusan kevesebb a településtisztasági, árok-, járda- és útkarbantartási, parkgondozási feladatokra rendelkezésre álló közmunkás – panaszkodnak a polgármesterek, amerre járunk. Utánanéztünk, és valóban,

három év alatt a járás valamennyi településén, kivétel nélkül mindenhol felénél is kevesebbre csökkent a közmunkások száma.

A szerkesztőségünk által bekért adatok szerint Kalocsán 2016-ban 321, 2018-ban 182, 2019-ben 113 fő közmunkást foglalkoztattak. Dunapatajon ugyanebben az időszakban, tehát három év alatt 112-ről 50 főre csökkent a számuk. Kirívó az eltérés Bátyán, ahol 58-ról 25 főre, Foktőn 54-ről 19 főre, Dusnokon 63-ról 33 főre, Hartán 63-ról 34 főre, Miskén 75-ről 41 főre, Dunaszentbenedeken 48-ról 22-főre, Hajóson 40-ről 24 főre apadt a hadra fogható közhasznú munkaerő száma úgy, hogy

pillanatnyilag a képzetlen női munkaerő van túlsúlyban.

Ahogy a polgármesterek mondják, a költségvetésük nem engedi meg, hogy a közterületek rendben tartására vegyenek fel munkaerőt, vagy vállalkozót bízzanak meg a feladattal.

Megszokták, hogy a közterületet télen-nyáron ezzel a munkaerővel tartják rendben, sőt, a legtöbb helyen járdaépítésbe, ároktisztításba és más földmunkába is fogtak.

Egyik szemünk sír, a másik meg nevet

A helyzet láttán az egyik szemünk sír, a másik meg nevet, mert mégiscsak az az igazi, ha a korábbi közmunkást például valamelyik építőipari, vagy útépítő cég magasabb bérért foglalkoztatja. Az egyén és családja, de az állam szempontjából is ez a jobb megoldás.
A közmunkás hiányból kivezető útról az egyik polgármester úgy vélekedett, hogy az államnak a kieső élőmunkaerő pótlása érdekében kisgépek vásárlásával kellene támogatni az önkormányzatokat. Ezzel együtt,

ha továbbra is ez a trend folytatódik, meg kell emelni az önkormányzatok támogatását, hogy a közmunkásokkal elvégeztetett feladatokat más módon, esetleg külső szolgáltatóval tudják elvégeztetni.

A közmunkások 50 százaléka talált állást

Ha a számok tükrében vizsgálódunk, megállapíthatjuk, hogy

az elmúlt három évben az egyén kilépési esélye a közmunkaprogramból több mint 50 százalékos volt.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindeközben folynak az ingyenes képzések, átképzések, „gyorstalpalók”, amelyek a későbbiekben tovább erősítik ezt a folyamatot.

Mielőtt bárki kormánypropagandával vádolna, azt is őszintén – nem bántó szándékkal – el kell mondani, hogy

mindig is voltak, lesznek olyan emberek, közmunkások, akikről nem véletlenül alakult ki a negatív sztereotípia.

Azaz mondjuk ki, olyan emberekről van szó, akik esetleg születésük óta nem láttak munkát, generációkon át senkit a családjukból, aki dolgozott volna.

És bár valóban léteznek ilyen személyek, szerencsére ők egyre nagyobb kisebbségben vannak azokkal szemben, akik ugyanebben a közmunka programban tisztességesen, becsülettel dolgoznak.

Igen ám, de tény, hogy az önkormányzatoknak leosztott közmunkás létszámba ez a gyakorlatilag nem sok mindenre használható munkaerő is benne van. Márpedig ha így van, a helyzet a számokkal reprezentáltnál is rosszabb.

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy valójában évekig szociális segély helyett volt a közmunka. Ez ugyan munkába járásra ösztönzött, de egyéntől függően munkára még nem biztos.

Dusnokon folytatódik a Vajas-parti sétány kiépítése

Dusnokon a közmunkaprogram keretében, közhasznú munkaerővel, a Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztálya finanszírozása mellett folytatódik a népszerű Vajas-parti sétány fejlesztése.

bővebben ...

Vége a „miniszocializmusnak”

Ez a valljuk be, az érintettek által rosszul értelmezett „miniszocializmus” egyeseknél csak arra volt jó, hogy az ember valahogy eltengődjön, de őt ettől még vesszővel sem lehetett volna kikergetni a valódi munkaerőpiacra.
Hát, ilyen is van, és ez is önkormányzati feladat! – sommázta a helyzetet az egyik főállású munkavezető.

Mindezzel együtt azt is ő mondta: valósak azok a Belügyminisztérium által elismert községi, városi közmunkaprogramok, amelyek nagyban hozzájárulnak a kulturált településképhez, és hogy a közfoglalkoztatásról egyszer mindenhol az értelmes, értékteremtő munka jusson az eszünkbe.