Több mint napi kétezer liter tejet termel a Szigeti farm

– Milyen múltra tekint vissza a mezőgazdaság, a földművelés, állattenyésztés a Szigeti családban?

– Nagyszüleim is ezzel foglalkoztak, édesapám, Szigeti Tibor János is ezt folytatta, majd a privatizáció idején, a kilencvenes évek elején, jelentős hitelek segítségével megvásárolta a korábbi kalocsai állami gazdaság szakmári termelőszövetkezetének birtokait, ahol korábban dolgozott. Ebből alakult ki a mára a köztudatban főként Szigeti farmként ismert családi vállalkozásunk. Termőre csak a kétezres évek elejére fordult a gazdaság, akkor kezdődhetett meg igazából a fejlődés, hiszen addig csupán a felvett kölcsönt törlesztette a család.

– A fejlődésben jelentős szerepe volt az uniós pályázatoknak is, ha jól tudom.

– A 2004-es uniós csatlakozással számtalan pályázati lehetőség nyílt meg számunkra is, amelyek sokat segítettek és segítenek azóta is. Az ötven százalékos finanszírozású támogatások segítségével építettünk egyebek mellett szakszerű trágyatárolót, korszerűsítettük az állattartó részt is fejő-, valamint szellőztető- és párásítóberendezésekkel. Utóbbira azért van szükség, hogy távol tartsa a legyeket. Ennek köszönhetően a tehenek pihentebbek lesznek, ami által több tejet is adnak. Emellett különböző munka- és erőgépeket is be tudtunk szerezni pályázati úton. Sikerrel pályáztunk az őshonos állattartást segítő és az állatjóléti kormányzati támogatásra is.

– Hol tartanak most?

– Ma két mezőgazdasági céget „viszünk”, összesen 550 hektáron, Szakmár mellett, amelyeket továbbra is édesapám irányít. Ezen belül vannak saját és bérelt területeink is, ahol növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkozunk: gabonaféléket, olajos növényeket, csemegekukoricát és kevés fűszerpaprikát termelünk, az állattenyésztésben pedig elsősorban a tejelő szavasmarhatartás vezet, amely az utóbbi időben kiegészült a húsmarhatartással is. A húsmarhaállomány eléri a százat, a tejelő marha száma mintegy háromszáz, amelyek naponta 2000-2300 liter tejet adnak. Vannak lovaink és közel kétszázas a juhállományunk is.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

– Tej- és hústermékeinkkel közvetlenül egyelőre nem találkozhatnak a környékbeliek. A tejet az Alföld Tej veszi meg és adja el, a hús pedig egy helyi felvásárlóhoz kerül, aki többfelé értékesíti. Álmom egy tej és egy húsfeldolgozó üzem létrehozása a közeljövőben, de egy mobil tejautó vagy egy tejértékesítő automata beindítását addig is tervezzük. Az átvételi ár ugyanis nagyon alacsony, a profit inkább a kereskedőnél, a boltokban csapódik le, nem pedig a termelőnél. Ezen szeretnénk, ha lehet változtatni.

– Édesapja nem csak gazdálkodóként szerzett nevet, jótékonysági tevékenységéről is ismert.

– Ez így van, ő igazi közösségcentrikus ember. A környékbeli falunapokra, városi rendezvényekre rendszeresen ajánl fel paprikát, húst és egyéb termékeket. Nemrégiben egyébként kitüntetéssel is jutalmazta a város emiatt: tavaly vehette át a Kalocsa Város Mecénása díjat.

– A legfiatalabb generáció tagjaként Ön már nem csak gazdálkodói, hanem gazdaságszervezői tevékenységet is folytat. Mit takar ez?

– Az Agrárközöség nevű, jelenleg öt irodából álló hálózat, több mint ezer gazdát fog össze. A cég kalocsai irodáját vezetem, ahol több mint száz helyi gazda fordul meg rendszeresen. A gazdálkodókhoz az adminisztratív teendők értelemszerűen nem állnak közel. Nálunk egy helyen elintézhetnek mindent: igény szerint pályázatot írunk, elvégezzük a szükséges adminisztrációt, szaktanácsadást nyújtunk, de könyveléssel, rendezvényszervezéssel is foglalkozunk.