A kilencedik helyezésünk önmagáért beszél

Az előző sportjegyzetünket az Anda Kalocsa FC éves eredménysorával zártuk, amely a következő:

9. Anda Kalocsa FC 30        12        8          10        59-52  44 p.

Azaz, harminc mérkőzésen tizenkét győzelem, nyolc döntetlen és tíz vereség volt a mérlegünk 59-52-es gólarányunk mellett, ahol 44 bajnoki pontot gyűjtöttünk. A tíz vereségünk és a több mint félszáz kapott gólunk azért elkerülhető lehetett volna, ám az is igaz, hogy két évaddal korábban a 13. helyen végzett a csapat. Pedig a srácok hozzáállásával és mentalitásával nincs semmi bajunk, de az is igaz, hogy a szezon vége felé már éppen elegük lett a bütykös edzőpályánkból, ahol már lassan egy éve gyakorolhatott a csapat, még ha a pálya munkások mindent meg is tettek a játéktár felújításáért. Természetesen csapatunknak nem ez volt a legfőbb problémája, hanem az, hogy nem volt egy Evanics típusú irányítója, vezéregyénisége. “Eva” idejében ugyanis mélységből induló, szervezett játékot játszott a csapat – a labda útja a pályán tudatosan építkező volt, így szemre is tetszetős, szervezett játékot játszott a gárda.

De visszatérve az előző bajnoki év boncolgatására, mindjárt fájó vereséget szenvedtünk a Solt újonc csapatától, a bajnoki nyitányon. Az ellenfél hazai pályán úgy knockoutolt bennünket, hogy Kohány Balázs edző el is köszönt a csapattól. Az eddig még idegenben a győzelmet nem ismerő SC Hírös-Ép is legyőzött bennünket hazai környezetben 2-1 arányban az ősz második játéknapján. A harmadik játéknapon a borvárosba, Soltvadkertre utazott a csapatunk, a 2-2-es döntetlenünk akár győzelmet is jelenthetett volna, mert egy súlycsoportban voltunk a korábban kikiáltott bajnokjelölttel. A Lajosmizse otthonában mindig jó az “iksz”, pláne, ha azt kapott gól nélkül hozzuk le. Az ősz 5. fordulójában a magát bajnoknak kikiáltó félegyháziak érkeztek hozzánk, amely az első bajnoki győzelmünket eredményezte (4-1). Majd jött az akasztói kirándulásunk. Itt ugyanis mindenki győzött, de éppen ezért volt számunkra nehéz, ám nyertünk 2-1 arányban. Ezt követte a Kiskőrös elleni derbi, ahol 5-1-re vertük a Márton alakulatot, amely a szezon eddigi legnagyobb hazai sikere volt. A Kecellel ugyancsak leikszeltünk a 90 perc során (0-0), amely már a harmadik pontosztozkodásunk volt. A Tiszakécske II. ellen úgy kaptunk ki hazai pályán 5-2-re, hogy félidőben még mi vezettünk 2-0-ra. Aztán következett egy bajai pontosztozkodás (1-1), amellyel már a negyedik döntetlenünknél tartottunk. Aztán jött a Kecskeméti LC elleni hazai 2-0-s győzelem, amelyet egy hartai 3-0-s vereség követett. Itt a sporti kiszórta Rideget és Tóth Levit is a csapatból, amely így “csak” Ézsiás mérkőzéseként maradt meg emlékeinkben. Majd a Kunbaja elleni 1-1-es döntetlen következett a sorban, amely már csapatunk első hazai pontosztozkodása volt. Aztán jött a Bácsalmás elleni könnyű hazai siker (5-0), amelyet az ősz zárófordulója, Jánoshalmán követett. Itt úgy kaptunk ki 2-1 arányban, hogy Tóth Levi góljával építettünk a befejezés előtti percekben.

Az őszi szezon mérlege tehát 15 meccsből 5 győzelem, öt döntetlen és 5 vereség volt a megszerzett 20 bajnoki pontunkkal pedig a bajnoki tabella 9. helyéről térhettünk téli pihenőre.

A tavaszi szezont aztán egy megérdemelt 5-2-es solti győzelemmel nyitottuk, ahol Bányai és Farkas Zalán nyitotta góljaink sorát, amelyhez Erdélyi, Markó és a fiatal Polyák találatai csatlakoztak. Ezt követte a vármegyei bajnokság március eleji fordulója, amikor a borvárosi vadkerti armada érkezett hozzánk. A 0-3-al végződő találkozón, amelyet megelőzött ugyan az SC Hírös-Ép otthonában megnyert megyeszékhelyi találkozónk. Majd a sorban a Lajosmizse elleni kalocsai mérkőzés következett, amely 0-0-val zárult. Ezt követte csapatunk félegyházi fiesztája, amely Oldal Tibor mesterhármasának köszönhetően 4-0-s hazai sikerrel zárult. Majd jött az Akasztó FC elleni elsöprő 7-0-s hazai siker, amely ugyan félidőben még 1-0-ra állt, de utána Farkas Zalán négyre növelte rúgott góljaink számát. A XXII. játéknapon csapatunk Kiskőrösön vizitált, ahol megosztozott a pontokon (2-2). Már az első negyedóra végére kialakult az 1-1-es végeredmény a KFC-Kecel elleni találkozóján, amely igazságosnak volt mondható. Ezt követően pedig jött csapatunk legnagyobb arányú veresége a bajnok Tiszakécske II. otthonában, ahol a végjátékban szórtak meg minket (7-2). A XXV. játéknapon a Baja csapatát fogadtuk, amely 2-1-es vereséget mért ránk. Ezt követte a Kecskeméti LC otthonában megszerzett 2-0-s győzelmünk, amely Erdélyi Zsolt és Markó Renátó góljait hozta. Következett a XXVIII. játéknap, ahol a Kunbaja szerb rohamosztaga volt a mieink ellenfele. Félidőre már 2-0-ra ellépett a hazai alakulat, majd a második játékrész 60. percére 2-2 lett az állás. A végeredmény pedig 4-2 lett a hazaiak javára. Ez után a délvidék hajdani oroszlánbarlangja következett Bácsalmáson. Már 2-0-ra is vezettünk Rideg és Markó góljaival, amikor kiegyenlítettek a hazaiak. Szerencsére Markó a lefújás előtti finisben ismét betalált és ezzel 3-2-re nyertük a találkozót. A befejező játéknapon a Jánoshalmát fogadtuk Kalocsán. A vendégek már 2-0-s előnyről vonulhattak pihenőre, amikor Tóth Levente vezérletével fordítottak a mieink és 3-2-re megnyerték a mérkőzést. 

A csapatunk ezzel a tavasz során 7 győzelmet, 3 döntetlent és 5 vereséget gyűjtött be a 15 találkozója során, amely 53,3 százalékos csapatteljesítményt jelentett.

A HÁZI GÓLLÖVŐLISTÁNKAT FARKAS ZALÁN VEZETI 15 REMEKBE SZABOTT TALÁLATÁVAL,

őt Markó Renátó követi 10 góljával, míg a dobogó harmadik fokára a 9 találatot jegyző Erdélyi Zsolt léphetett fel, akit Polyák Kristóf 7 góllal követett a listán. 

A bajnokság során az alábbi játékosok léptek pályára kalocsai színekben: Vatai Adrián, Rőthy Szabolcs, Váradi Dominik; Török Márk, Rideg László, Erdélyi Zsolt, Dobra Benjamin, Rábóczki Richárd, Vass Zoltán, Tóth Levente, Tamás Benjamin, Székely Ödön, Szőgyi Kevin, Borda Gergő, Matos Martin, Bányai Edvin, Katus Zalán, Monori Martin, Polyák Kristóf, Farkas Zalán, Markó Renátó, Tóth Zalán, Tapolcsányi Dávid, Réfy Mór.
Edző: Vaskó József