Dobogón telel a KFC – Eredményes őszi szezont zártak

3.   KFC    14     9     3     2     39–18    30

Hazai mérleg:   7     4    2     1     26–11   14
Vendégként:     7     5    1    1      13–7    16

A 14 meccsen elért 30 bajnoki pont 72 százalékos csapatteljesítményt takar, amely dicséretes + 21 gólos pozitív gólkülönbséggel is párosult.

A nyári indulásról, a bajnokság történéseiről a csapat edzőjét Márton Zsoltot faggattuk, arra kérve, hogy ossza meg velünk értékelő gondolatait.

– Az előző bajnokság végén Sára Dávid, Réczi Valentin és kapusunk Varga Sanyi távozott a csapattól, de elmondhatom, hogy minden csapatrészbe olyan új fiúk érkeztek, akikkel erősödtünk. Kollár Máté, Follárdt Zoltán, Pintér Roland, Antóni Dávid és a sérüléséből felépült Szalontai Tibi a keret valódi erősítését jelentették. Így,

célkitűzésünk úgy érzem reális volt

akkor, amikor a vezetéssel karöltve a dobogót terveztük be, közösen a fiúkkal.

Mindjárt az első, Kecel elleni mérkőzés igen emlékezetes maradt számunkra, és nem csak azért, mert győzelemmel rajtoltunk, hanem azért, ahogy lehozták a srácok azt a meccset. Úgy nyertünk egy jó erőkből összetoborzott Kecel ellen, hogy már 0–2-re, sőt 1–3-ra is vezettek, ám az utolsó húsz percben négy gólt termelve fordítottunk közönségünk buzdítása mellett.

A másik találkozó, amelyet ki szeretnék emelni, az az ősz rangadója volt a Félegyháza ellen, és ez azért is emlékezetes, mert irreális talajon, felázott, víztócsákkal tarkított küzdőtéren olyat hajtott a csapat, és mindezt olyan színvonalon tette, amely a nézők egyöntetű véleménye szerint is

az utóbbi évek egyik legjobb meccse volt.

Hozzáteszem, a vendégeknek csak a 86. percben sikerült egyenlíteniük. De azért szólnék a negatívumokról is, mint például a Kőrös elleni hazai találkozó, ahol az elején kétszer is lekontráztak bennünket, miközben mi még talán bele sem álltunk a meccsbe, és utána már futhattunk a pénzünk után.

A másik fájó pont számomra a Baja elleni döntetlennel végződő derbi volt, ahol a Baja jószerével kétszer lőtt a kapunkra, mégis három gólt szerzett, ám az is igaz, hogy a kapusunk igen nagyokat hibázott. Ami dicséretes volt, hogy ezen a meccsen is fel tudtunk állni háromszor is a kilencven perc során.

Hogy szóljak a játékunkról is, bizonyára észrevették szurkolóink is, hogy

megpróbáltunk egy letámadásos focit játszani,

amihez a kondicionális alapokat megszerezte a csapat a felkészülés során. A legideálisabb hadrendünk a 4–1–4–1-es formáció volt, azaz a négy védőnk előtt és a négy középpályás között ott volt „szűrőben” Kohány Balázs, elöl pedig az ék, testvérbátyja Kohány Gabi volt. Emlékezetes volt az ősz során az is, hogy

tíz(!) meccsen sorozatban veretlenek maradtunk,

így sikerült 14 mérkőzésen 30 pontot szereznünk.

A statisztikám szerint a 14 meccs során Kohány Balázs 10 alkalommal tűnt ki, míg Follárdt és Kohány Gabi 7-7 találkozón, Vuits Viktor pedig hatszor került a csapat legjobbjai közé.

A házi góllövőlistánk állása a következő: Kohány Gábor 12, Vuits Viktor 7, Kárpi Rudolf és Kollár Máté 4-4 találattal. Az ősz csatározásai során 31 sárga és 2 piros lapot gyűjtöttek be játékosaim, amely elfogadható egy ilyen kiegyensúlyozott bajnoki küzdelemsorozat után.

Remélem, hogy tavaszra is együtt tudjuk tartani majd a társaságot,

és aki a kalocsai focit szereti és tudna segíteni, annak a támogatását szívesen vennénk és ezúton is megköszönnénk – fejezte be elemző értékelését Márton Zsolt az együttes mindig többre és jobbra vágyó, és ezért megszállottan dolgozó ambiciózus szakvezetője.