Edzőmeccs helyett „Buborék”! – Az égiek közbeszóltak…

Márton edző ezért a találkozó reggelén értesítette tolnai kollegáját, hogy az időjárási körülmények a focit kizárják, talán a vízilabda jöhetne szóba, ám mindketten tudták, hogy a játékosok testi épsége többet ér annál, mint hogy bármelyik szakvezető is kockáztathatna. Így, a KFC mestere zárt helyre, a pályán található impozáns „Buborék csarnokba” vezényelte csapatát, ahol pörgős „köredzést” tartott fiainak.

Az egyes állomáshelyeken aztán a fiúk csoportokban, forgószínpadszerűen váltogatták egymást, miközben a „kínzás” több mint háromnegyedórán át zajlott. Volt itt súlyzózás, gumikötél, a birkózóktól beszerzett „füles zsák”, és egyéb „kellékek” is, az ismétlésszám és az intenzitás pedig garanciát jelentett arra, hogy gyarapodjon a csapat ereje és állóképessége, pallérozódjon a srácok tűrőképessége is.

A penzum végét aztán izom-és idegnyugtató laza lábteniszezés zárta, ahol ment a mókázás és egymás ugratása, miközben a fiúk észre sem vették, hogy teljesítették a szombat délelőtti tréninget.

Hangolódik tehát a csapat, acélozódik a közösség, egyaránt „izmosodott” a gárda fizikálisan és mentálisan is ezen az edzésnapon.