Elfújta a „Stefi”…

A repülőrajt sajnos elmaradt, igaz a józan várakozások is azt sejtették, hogy a csoport örökös bajnokságra törő csapata ellen nehéz 90 perc várt ránk. Aki látta mérkőzést, az tanúsíthatja, hogy főleg a második félidőben mutatott játékunk alapján egyenrangú ellenfele voltunk a bajnokaspiránsnak, de Stefánovits játékvezető ostobaságai és védelmünk megingása miatt ezúttal nem nyerhettünk a bajnoki nyitányon. Pedig a második játékrészben kifejezetten jól és szervezetten futballozott a Kalocsa, ám a síp „mestere” mindent elkövetett azért, hogy ne szülessen egyenlítő gól ezen a délutánon. Több büntetőgyanús szituációban is továbbot intett, de volt olyan is, hogy az egyedül kapura törő „Kiscolát” a 16-os előtt szó szerint leterítették, de az utolsó emberként „takarító” védő megúszta sárgával a piros lap helyett. Igaz, utána szellőléptű támadónkat szinte ölben kellett levinni a pályáról.

De jön a Kecel elleni szombati, szomszédvári összecsapás, ezért gyorsan félre kell tenni a vasárnapi vereségünk körülményeit. A minimális arányú vereség, Váci Mihály után szabadon „még nem elég” az örömhöz, amit ezúttal Stefánovits spori vett el tőlünk, amit a több mint kétszáz szimpatizásunk egyöntetűen állított a lefújás után.

MESTERMÉRLEG:
Kohány Balázs edző: – Vérbeli megyei derbi lehetett volna, ha a két csapatot a játékvezető egyforma mércével méri. Az első játékrészben még hiányzott belőlünk a tűz, ám a fordulás után ritmust váltva feljavult a teljesítményünk. Igaz, ekkor olyan ellenállásba ütköztünk Stefánovits sporttárs részéről, amit nem tudtunk leküzdeni. Ilyen kritikán aluli, rosszindulatú játékvezetéssel még nem találkoztam a pályafutásom során. Sajnálom a csapatot, mert az egy pontra minimum rászolgálhattunk volna.

Kalocsai FC – Kiskunfélegyháza 0–1 (0–1)
Kalocsa, 250 néző, vezette: Stefánovits Gábor
Kalocsa: Vatai – Rideg, Knap, Szabó V., Szalánczi – Tóth L., Kerekes (Matos) – Farkas (Rakiás), Dostyicza (Tamás B.), Nagy M. (Romsics) – Kiss D.
Edző: Kohány Balázs.
Gólszerző: Nagy Viktor a 27. percben.