Jó úton jár csapat és új vezetősége

Az új elnök, aztán, mint korábban a pályán tette, a klub élén is már kezd maradandót alkotni, hiszen az első négy bajnokija után a csapat még százszázalékos, amelyre utoljára a 2008/2009-es évadban volt példa, amikor a Kalocsa a Halast, a Bácsalmást, a Soltvadkertet és a Dusnok gárdáit győzte le zsinórban, ám az ötödik fordulóban Tompán már 1–0-s vereséget szenvedtek. Nos, az egy hónapos sikerszéria apropójából, no meg az új elnök néhány csapattal kapcsolatos gondolatának megismerése céljából ültünk le egy rövid beszélgetésre.

–Parádés játékosmúlt – amely talán még nincs lezárva – után, hogyan kerülhetett az egykori kalocsai gólkirály a KFC elnöki székébe?
–Több oldalról is érkezett megkeresés felém, és az első pillanattól éreztem a feladat felemelő érzését a velejáró mindenoldalú nehézségeivel együttesen is. Hiszen az életem jelentős részét ebben a közegben, a labdarúgásban éltem le. Megtetszett a többiektől jött felkérés és bíztatás, de a közeget és a csapatot is jól ismerve úgy döntöttem, hogy megméretem magam vezetőként a kalocsai labdarúgásban. Aztán ahogy közeledett a közgyűlés, egyre nagyobb motivációs erővel vágtam bele az elnökséget alkotó kollégáimmal a csapat körüli teendők megvitatásába, a jelentkező problémák megoldásába.

–Akárcsak egykoron a pályán, a Kalocsai Futball Club vezetőjeként is babérokat arat, hiszen jól prosperál az egyesület, tizenkét éve már nem futott így a szekér, mint ezekben a hetekben. Hogyan látja, mindez minek köszönhető?
–Az első perctől erőltettem, hogy a csapat magját mindenképpen együtt kell tartanunk, mert aki ismeri a KFC-t, az tudja, hogy egy igen fiatal, de annál értékesebb kis társaság. Azt azonban még vezetőtársaimmal sem gondoltuk, hogy hozzuk a száz százalékot négy forduló után, de az is igaz, azért ehhez új játékosok is szükségeltettek. De a kérdését megköszönve, valóban jó irányba indultunk el, amelyet játékos és vezető is egyaránt érez a hétköznapok és a mérkőzések során.

–Érkeztek új játékosok, komfortosabb lett a pálya környezete, a kommunikáció a közönség felé, tehát megy minden, mint a karikacsapás?
–Miután már kezdett körvonalazódni, hogy „a magot” sikerült megtartanunk, már azt is látni lehetett, hogy hol kell megerősíteni és még ütőképesebbé tenni a csapatot. Így érkezett hozzánk Knap Tomi, akit a megyei válogatottban ismertem meg, vagy Sümegi Balázs, akivel még játékosként a Szekszárd NBIII-as csapatában találkoztam egykoron. Vagy éppen régi-új kapusunk Varga Sanyi, akivel pár hónappal ezelőtt is együtt játszhattam a Géderlakban. Rideg Laciról sok jót hallottam, de többször is láttam kispályán remekül focizni, aki egész habitusával meggyőzött arról, hogy a magasabb osztályban a helye. A nyáron igazolt Nébl Martin szintén a klubunk erősségei közé tartozik, ő Nemesnádudvarról érkezett hozzánk, Evanics Zoli ajánlásával, aki máris négy gólnál tart sorainkban is.

–A közeljövő célkitűzéseiről, a csapattal kapcsolatos elképzelésekről, a vezetés terveiről tudhatunk-e pár gondolatot?
–Amit játékosként is már átélhettem, azt a mai fejemmel is tudom, hogy a vezetőnek igenis ott kell lennie a csapat körül a dolgos hétköznapok során, mert a játékosnak éreznie kell a törődést, hogy figyelnek rá és így talán sokkal könnyebb is az együttmunkálkodás. Hiszen aki játszott, az tudja, hogy mit jelent a személyes jelenlét egy vezető részéről, miközben úgy kovácsolódunk össze, hogy mindkét oldal tudja és érezze is, hogy mi a jó irány. Vezetőtársaim is átérzik mindezt, hiszen mindhárman máris megkezdtük a munka dandárját. Mindenképpen szeretnénk, hogy a megyei bajnokság elitjében számoljanak a mindenkori Kalocsával, akikről tudják az ellenfelek is, hogy ütőképes, taktikai repertoárral bíró gárdával állnak szemben, akikről megyeszerte úgy beszélnek majd, hogy a KFC egy igazi profi közösség a szurkolótáborával együtt, amellyel valóban számolni kell.

–Azért még játékosként is a régi erényeit csillogtatja, hiszen legutóbb Tasson éppen négy gólt rámolt be csapata a Géderlak tíz adott találatából. Nem érez elbizonytalanodást nyár eleji döntését követően?
–Köszönöm a kérdést, mit ne mondjak, jólesik mindezt hallani, de a sérülésemből adódóan azért túl sokat hagytam ki, és tudom magamról, hogy hol is tartok fizikálisan. Azaz tudom azt, hogy nem vagyok még ott, hogy „megyeegyben” rohamozzam az ellenfelek kapuját, arról nem is beszélve, hogy már betöltöttem a 35. életévemet is. Egyébként is most négyből négyet nyertek már a srácok, jó úton jár a csapat, én pedig magamat ismerve azt is tudom, hogy ugyan hiányzik a játék, de még tényleg nem tartok ott, hogy a mindenkori Kalocsán a pályán is segíteni tudnék a játékommal. Remélem, többet tehetek elnökként, amelyen most szinte mindennap fáradozom.