Megvan a három pont, kell ennél több?

A mérkőzés a kalocsai focit jól ismerők számára bensőséges megemlékezéssel kezdődött. A Kalocsai Futball Club nevében ugyanis Kohány Gábor elnök köszöntötte az utóbbi évtizedek egyik legjobb kalocsai focistáját, Farkas „Cola” Zoltánt, aki augusztus 17-én töltötte be ötvenedik életévét. A klub egy 50-es számú mezzel köszöntötte egykori gólválóját.

A meglepetés aztán folytatódott a meccs kezdetekor is, hiszen a kezdőrúgást Kovács „Neszár” Tibor fia, Zorán végezhette el, aki egyébként a Paks U10-es focicsapatának meghatározó tagja. A választás a KFC részéről talán azért is eshetett rá, mivel édesapja meccslabdákat ajándékozott a Kalocsa csapatának.

Aztán a két csapat hőségriadót fújva igencsak öregurasra vette a játékot – nem volt érezhető az átütőerő csapatunk első félidei játékában –, igaz Follárdt pazar gólt lőtt, amit Minda „spori” les címén annulált. De kevés volt a tudatos „előrejáték” is, mi több, hiányzott a csapat játékából az egészséges agresszivitás, a párharcok férfias megvívása. A nézőket idegesítette a sok hátrapasszolás, mintha nem mertük volna felvállalni az egy-egy elleni játékot, a lendületes betöréseket, mögé kerüléseket.

A második játékrészt rögtön ígéretes gólhelyzettel nyitottuk, amikor Farkas Zalán lefutotta védőjét és a tizenhatos vonalát is átlépve elgurította a labdát a kilépő kapus zoknija mellett, ám a pettyes a kapufa tövén landolt, majd visszapattant az elfekvő hálóőr kezébe.

Aztán ismét a meddő, két tizenhatos közti gurigázás vette át a vezető szerepet, míg a befejezés előtt negyed órával végre hazai gólnak örülhetett a publikum. A 76. percben Dostyicza passzolta meg az oldalvonal mellett felfutó jobbhátvéd Rideget, aki tolt egyet a labdán, majd teátrális keresztbeadását a kapujából kint álló Eifer lapus elnézte és alaposan bevédte (1–0). Végre megtört a jég, fellélegezhetett csapat és törzsközönsége, meglett az újabb három bajnoki pont, nyertünk, és a győzelmet ugye sohasem kell megmagyarázni. Végül is, ha úgy nézzük, Kohány Balázs együttese tökéletes profizmussal lehozta a meccset, a károgóknak pedig csak annyit, hogy nézzék a tabellát! A számok nem szoktak hazudni… Sportjegyzetünk címére visszatérve – kell ennél több? – azonban a válaszunk igen, azért több kell, mert aki ott volt és átélte a Vadkert elleni 90 perc történéseit, az láthatta annak összes erényét, de hibáit is.

MESTERMÉRLEG:
Kohány Balázs edző: – Először is gratulálni szeretnék a csapatomnak ahhoz, hogy négy meccsből négyet is nyertek, amire talán már több, mint tíz éve nem volt példa, hogy ilyen rajtot vettünk volna. Küzdős, robotolós meccsen vagyunk túl, ahol talán nem is játszottunk jól, de örök igazság az is, hogy a győzelmet sohasem kell megmagyarázni. Ha játékban el is maradtunk az elvárttól, azért négy meccs után már 12 bajnoki pontnál tartunk, amely számunkra igen értékes. Az eddigieket azért helyén kezelve töretlenül csináljuk tovább, mert céljainkat és álmainkat szeretnénk közösen valóra váltani, örömet szerezve ezzel a szurkolóknak is.

Képgaléria megtekintése (27 db kép)

Kalocsai FC – Soltvadkerti TE 1–0 (0–0)
150 néző, vezette: Minda Róbert
Kalocsa: Vatai – Rideg, Knap, Nasz, Szabó V. – Vuits A., Tóth L. (Kohány B.) – Farkas Z. (Sümegi), Dostyicza (Pandúr), Nébl (Rábóczki) – Follárdt. 
Játékos-edző: Kohány Balázs.
Gólszerző: Rideg (1–0) a 77. percben.

FOLYTATÁS SZEPTEMBER 20-ÁN, VASÁRNAP AKASZTÓN, 

ahol bizonyára jóval nehezebb ütközet vár majd „Stadlervárosban” a Kohány-bandériumra.