Minimális vereség a bajnokjelölt otthonában

Az október 12-én, szombaton lejátszott találkozón aztán nem történt csoda, nem borult a papírforma, de a hagyományok jegyében a szurkolók azért ismét maximális kiszolgálást kaphattak a pénzükért.

Az első játékrész finisében az egykori NBI-es gólkirály, Tököli Attila egy térdmagasságban érkező beadást a csak rá jellemtő gólérzékenységgel, fejjel a kapunkba stukkolt (1–0) – mit ne mondjunk „Tökölien egyedi” volt.

A második félidőben nagyot fordult a játék menete, a Kohány-bandérium igazolta, hogy miért is nyert zsinórban öt csatát.

A mieink átvették a játék irányítását –meglepve a hazaiakat agresszívan támadtak le, sikeres párharcokat vívtak, kapufáig jutottak –, de a remélt egyenlítés sajnos elmaradt. És milyen a foci, mindeközben a Félegyháza ért el újabb gólt egy sikeres kontrája végén (2–0). A szervezetten játszó KFC-nek csupán szépítésre futotta, amikor a meccs 73.percében a menteni akaró Makai a saját kapujába továbbította a labdát (2–1).

Le a kalappal a srácok előtt, hiszen sikerült az őrületbe kergetniük a vendéglátókat az egyenlítésért,

a látottak pedig egyértelműen azt igazolták, hogy a Kohány-tanítványok egyenrangú ellenfelei voltak ezen a játéknapon a bajnokjelölteknek.

Folytatás 20-án, vasárnap hazai pályán, amikor az egyre „izmosodó” Lajosmizse társulata érkezik hozzánk.

Ismét egy nehéz meccs vár ránk, hiszen a vendégek szépen kúsznak felfelé a tabellán, sőt nem lesz Dostyicza, valamint a műtétre váró Salacz és Melcher sem.

MESTERMÉRLEG:
Kohány Balázs edző: – Talán még nem is mondtam ilyet a srácoknak vereség után, hogy „büszke vagyok rátok, gratulálok” – igaz, hogy nem létezik olyan, hogy pozitív vereség, de valahogy mégis így lehetett volna megfogalmazni a meccs utáni érzéseimet, mert bízom benne, hogy ebből a vereségből is tudunk majd építkezni.

Aki ott volt kalocsaiként a nézőtéren, az láthatta, hogy a második félidőben olyan játékot nyújtottunk, amit rég játszott a csapat – letámadtuk a Félegyházát, párharcokat nyertünk, miközben végig mi domináltunk. A második játékrészben így tényleg a mi akaratunk érvényesült.

Mindezek ellenére a hazaiaknak sikerült egy jó kontrát végig vinniük, amiből már 2–0-ra is vezettek, ám azt most ne is vitassuk, hogy lesgyanús szituációból. De a második félidő elején is volt olyan „esemény”, hogy az ellenfél térfelének a közepén a megugró Vuits Viktort lerántották, ám a spori tudta, hogy ez sárgát ér, de mivel a félegyházi fiúnak volt már korábbról egy, így nagyvonalúan csak szabadrúgást adott. Pedig, ha nem, akkor fél óráig emberelőnyben játszhattunk volna… nagyon rosszindulatú játékvezetés volt velünk szemben a második félidőben, éppen ezért sajnáltam a srácokat a végén az öltözőben.

Kiskunfélegyházi HTK – Kalocsai FC 2–1 (1–0)
200 néző, vezette: Tóth Róbert
Kalocsa: Pámer – Vuits A. (Pandúr), Szabó, Nasz, Rábóczki (Zorván) – Tóth L. (Follárdt), Lakatos-Lengyel – Matos M., Dostyicza, Mátyás (Farkas Sz.) – Vuits V. Edző: Kohány Balázs.
Gólszerző: Tököli Attila (1–0) a 42., Makai Zoltán (2–0) a 70., Makai Zoltán (öngól) (2–1) a 73. percben.
Ifjúsági eredmény: 5–2 KHTK javára. Gólszerzőink: Varga Alex, Matos Balázs.