Csapat és közönsége egy újabb hazai győzelem reményében várta a május 12-i, Szabadszállás elleni bajnoki folytatást már csak azért is, hogy mindannyian feledjük a Jánoshalmán elszenvedett 4–1-es vereségünket, amely szertefoszlatta „bronzálmainkat”.
A vendégekről tudni kell, hogy a tavaszi szezonban egyenletesen jó teljesítményt nyújtanak néhány apróbb botlással, hiszen négy győzelem, három döntetlen és két vereséggel a tarsolyukban érkeztek hozzánk.
Az ősszel Szabadszálláson 2–2-s döntetlent játszottunk velük úgy, hogy már 2-0-ra is vezettek, amikor a meccs hajrájában Kollár és Vuits egalizálta az állást.
A vasárnapi mérkőzés igazán jól indult számunkra, hiszen Mátyás Dani látványos passzából Vuits Viktor okos gólt szerzett
már a 9. percben. Ezt követően azonban érthetetlenül átadtuk a területet és a kezdeményezést a vendégeknek, akik „megérezték a vérszagot”, hogy itt még számukra is teremhet babér a 90 perc során.
Ezt a 78. percben sikerült egy tizenegyes gólra váltaniuk, amellyel megérdemelten szereztek pontot
az ezúttal tompán és pontatlanul is játszó hervatag csapatunk ellen.
MESTERMÉRLEG:
Kohány Balázsedző: – Sajnos nem sikerült itthon tartanunk a három pontot, pedig egyértelműen ez volt a célunk. Pedig jól is kezdtük a mérkőzést, és már az elején a vezetést is megszereztük. Éppen ezért érthetetlen számomra, hogy ezt követően miért esett szét a játékunk, miért folytattuk szinte önbizalom nélkül, átadva a vendégeknek a kezdeményezést. A meccs összképe alapján a döntetlen reálisnak mondható, hiszen még további helyzetek maradtak ki mindkét oldalon.
KFC – Szabadszállási SE 1–1 (1–0)
200 néző, vezette: Rabi J.
Kalocsa: Hegedűs – Szabó (Vuits A.), Pintér, Nasz, Zorván – Melcher – Matos (Kollár), Salacz, Márkus (Pandúr), Mátyás – Vuits V. Edző: Kohány Balázs.
Kiállítva: Mátyást a 88.percben Rabi sporttárs az ellene elkövetett verbális erőszakért piros lappal „jutalmazta”.