Pedig volt mit törlesztenie az újjászerveződő Kalocsának a szeptember 17-i, hartai 4–1-es Duna-parti, már-már megalázó vereségért, no meg a vadkerti jó kezdés után hazai pályán is szerettek volna örömet szerezni a mellettük jóban-rosszban kitartó törzsszurkolóiknak a húsvéti ünnepek alkalmából. Sajnos, ünneprontás lett a vége, mivel a Harta megfricskázott bennünket a hazai nyitányon.
Sokszor leírtuk már: lehet eső, lehet sár, egy Kalocsa-Harta derbi az aktuális helyezésektől függetlenül mindig rangadónak számít, igaz ez az utóbbi években a „Wundermannschaft” jóvoltából már veszített régi bájából, ám az ősszel erre pont rácáfolt a hartai legénység.
Az április elsejei összecsapáson az optimisták szerint csak a győzelmünk gólkülönbsége lehetett kérdéses, a Harta pedig csak abban reménykedhetett, hogy lelkesedéssel, akarattal és önfeláldozással csökkentheti a KFC tuti esélyeit. Ám, láss csodát, a Duna-parti társulat az első félidőt kivédekezve, a hosszabbításban Kirchner révén szögletből érintés nélküli gólt ért el (0–1), amely pszichésen igencsak demoralizálta a pihenőre csapatunkat.
A második játékrészben – akárcsak az elsőben –, ezúttal is csupán kapufáig jutottunk, majd Vuits Attila kiállítása után a megfogyatkozott Kalocsa ismét sarokrúgás utáni gólt kapott Mikóczicsúsztatott fejeséből (0–2).
Ezzel az utolsó legyőzte az ötödiket, mi több, immár hat pontot vett el tőlünk a Harta, amely eredményt sem nekik, sem nekünk nincs miért magyarázni…
KFC – Harta 0–2 (0–1)
250 néző, vezette: Fehérvári P.
Kalocsa: Hegedűs – Busa, Szabó, Nasz, Vuits A. – Kollár (Rábóczki) – Mátyás, Salacz, Dostyicza, Kiss,– Follárdt.
Edző: Kohány Balázs.
Ifjúsági eredmény: 4–1 a KFC javára.
Gólszerző: Torják Erik 3, Matos Balázs.