Már több mint egy hónapja, október 2-án, Akasztón nyert utoljára a több sebből is vérző Kalocsa, és azóta immár öt meccsen sem érezhették a siker mámorító ízét a mieink. A Baja, Jánoshalma, Félegyháza és most a Soltvadkert gárdáival szemben elvesztett találkozók mellett mindössze a Lajosmizse elleni hazai döntetlen szerénykedik a pontot hozó meccsek sorában, amivel most már a KFC visszacsúszott a 15 csapatos táblázat 10. helyére.
A november 6-i, XIII. fordulóban az ősi ellenfél Soltvadkert otthonában műfüvön szerepelt csapatunk, és
a remélt pontszerzés helyett sajnos ezúttal is lehajtott fejjel jöhetett le a küzdőtérről a társaság.
Ismét fogott rajtunk a régi vadkerti átok – már többször véreztünk el az előző évtizedek során a borvárosiak otthonában úgy, hogy a mérkőzések nagy részében egyenrangú ellenfelek voltunk –, igaz ezúttal az egykor nálunk is megfordult Papp Robi a félóra végére már vezetést szerzett a hazaiaknak (1–0), amit Radics kettőre növelt még a félidő előtt (2–0 a 42. percben).
MESTERMÉRLEG:
Márton Zsolt edző: – A 30. perc tájékán egy bohózatba illő góllal megszerezték a vezetést a hazaiak, majd nekünk volt két nagy ziccerünk, de sajnos kimaradtak. A lefújás előtti percekben bombagólt lőtt egy kilépő hazai csatár védőink asszisztálása mellett, ám hiába erőlködtünk a második játékrészben, hiába kerültünk mezőnyfölénybe, az utolsó passzokba belerontottunk, így gólok helyett csupán helyzetekig jutottunk.
Soltvadkerti TE – KFC 2–0 (2–0)
100 néző, vezette: Dobó Z.
Kalocsa: Varga – Kiss B., Dobler, Nádasdi (Böjtös), Nasz – Kohány B. – Follárdt, Zorván (Vuits A.), Kiss D., Kollár – Kohány G.
Edző: Márton Zsolt.
Ifjúsági eredmény: 2–0 a vendéglátó STE javára.