Ma még csak egy fénykép, holnap már örök emlék – Interjú Török Töce Tiborral a karantén-kiállításáról

15 év munkáját foglaltad össze ebben a szűk negyed órás videóban. Mikor határoztad el, hogy készítesz egy összefoglaló videó-bemutatót az alkotásaidból?

Ez már lassan egy éve a fejemben volt, hogy szeretnék egy kiállítást. Akkor még nem volt szó a vírusról, így falon lettek volna a fotók és pont 15 éve egy folklór volt, mikor elkezdtem, így az lett volna a legszebb, ha folklór fesztivál és kiállítás is egybe esik, de lehet jövőre lesz lehetőségem pótolni ezt. 

15 éve gondoltad volna, hogy ennyire komoly szinten fogod űzni az akkor még hobbiként tekintett fotózást?

Ma se gondoltam :) Meg hát mi számít komolynak? Mi -ha fotóklubba fotótanfolyamot tartunk -akkor is azt mondjuk, szeretnénk megtanítani a fotózást mindenkinek, hogy olyan képet készítsen amit egy átlag ember nem csinál. Egy kicsit legyen több és különlegesebb, mint amiket egy átlag ember készít.

A videód címe: A fény útján. Mire utalsz a címadással?

A fotózás a fény játéka és művészete, én meg hát a fény útján vagyok már 15 éve.

Képgaléria megtekintése (5 db kép)

Ez az első virtuális kiállításod, ugye? Ki vagy mi inspirált erre az összeállításra?

Kiállítás jelleggel igen, de én már több mint 10 éve készítek hasonló képvetítéseket érdekes eseményekről és fotósorozatokról. A "kényszer" inspirált, csak hát nem volt egyszerű dolgom, hiszen 15 év képeit átnézni, válogatni nem könnyű. Mert sok kép a szívemhez közel áll és hosszú "unalmas" videót meg nem szabad összerakni, mert az ember megunja és nem nézi végig. Szerencsémre "csak" 13 perc 14mp lett a 15 éves videó így sokan végig nézik és mindenki talál benne érdekes képet, hangulatot, pillanatot még lehet ők is ott voltak amikor az egyes képeket készítettem és láttak engem.

A videó alatt hallhatjuk a jelenlegi veszélyhelyzetben új értelmet nyert Európa dal feldolgozását. Esetleg egy barátod énekli, dolgoztatok együtt korábban is, vagy ez az első közös munkátok?

Tóth Viktorral első közös projekt volt, de már többször volt tervbe, hogy meg kellene csinálni. Anno 2008-ban a Dózsában volt közös kiállításunk. Én, mint fotós, ő mint zenész és Töreki Gabi meg gobleinnel mutatkozott be a "Diák másik arca'" programon keresztül. Geri Tamással még nem dolgoztam együtt, de tudtam, hogy neki a hangja különleges és pont ez kell nekem , hogy "még eladhatóbb legyen" a kiállítás.

Milyen hatással van a kialakult járvány helyzet az életedre, a hivatásodra?

Nehezen élem meg, jelenleg nincs munkahelyem. Most ugye otthon interneten keresztül lehet tanulni sokat, de én aki mindig mozgásba van nem is bírtam sokszor otthon maradni. Futni vagy bringázni mentem és ötleteket, gyűjtöttem amiket hamarosan lehet látni. Van egy hülye szokásom: ha dolgozok egy projekten már a közben új ötleten agyalok,mi lenne ha ..

Mindig nálad van a fényképezőgéped?

Nem, sajnos. Sokszor van is olyan, hogy mérges vagyok amiért nincs nálam pedig milyen jó kép lett volna. Ilyenkor utána elmegyek futni és akkor kicsit megnyugszom. Persze én hülye futásra se mindig viszem magammal a gépet. Mikor a Sárköz Kincseit fotóztam 2016-ban, sokszor nagy táskával- benne a fotós felszereléssel-futottam, és azt hitték rám egyik faluba, hogy menekült vagyok. De elmeséltem, hogy mit csinálok és akkor meg millió ötletet kaptam a nagy öregektől, arról, hogy mit fotózzak le, mit örökítsek meg az utókor számára.

Mit szeretsz a fotózásban?

A pillanatokat megélni és átadni másoknak is. Számomra a legnagyobb öröm mikor a képeim nézi valaki és elkezd gondolkodni mit miért fotóztam le vagy csak egy történetet lát a fotókba. 

Mire törekszel, amikor fotózol? Mi jár olyankor a fejedben?

A hangulatot átadni amit láttam. Persze nem mindenki látja meg amit én (sokszor a fotóklubban nevetnek is rajtam, mert én minden képben egy másik képet látok vagy valamit beleképzelek). Én azt vallom, hogy egy különleges fotó akkor él igazán, ha nem monitoron keresztül nézzük, hanem egy kiállításon vagy egy iroda falán vagy akár egy nappaliban láthatjuk viszont azt.

Mi az, amit mindenképp meg szeretnél egyszer valósítani a szakmádban?

Egyszer szeretnék én is olyan sokat átadni a fotóimmal és tudásommal mint amennyit én kaptam Benke Feri bácsitól. Ő volt számomra a pót papám és fotós mentorom is egyben. Olykor nehéz és szigorú, de persze sokszor jó fej és segítőkész. Sokat köszönhetek neki, és hiányzik is, hogy most nem lehetett itt a kiállításomon és nem együtt válogathattuk a képeket. Kalocsán szeretnék egy saját kiállítást, mert itt még nem volt önálló tárlatom.

Milyennek tartod magad, mint fotós?

Sokoldalúnak. Hiszen olykor drámai színek jellemzik képeimet, mint ahogy sokan mondják, olyan érzésük van, mintha egy festményt néznének. De vannak drámai portréim, amik egyben művésziek is. Elértem azt a szintet már, hogy sokszor nem is kell a kép alá a nevem, hiszen tudják, hogy ezt csak a Töce készíthette. Ez szerintem büszkeség. Mikor az ember képeit már így felismerik. Persze vannak meglepetések is, amikor nem ismerik fel a képem.

Emlékszel az első fotóra amit készítettél?

Meszei úti fasor, ami azóta is kedvenc fotós -futós helyem, mert minden nap más arcát mutatja télen, nyáron, ősszel, tavasszal.

Képgaléria megtekintése (5 db kép)

Láthatunk még virtuális kiállítást a jövőben Tőled?

Tervben van igen. Különböző témakörökben szeretnék tematikus kiállítást is csinálni. Ehhez igénybe szeretném venni a helyi kortárs művészek segítségét. Szerintem Kalocsa egy gazdag kincses doboz megannyi művész él itt köztünk, sokat nem is ismerünk. Van Fotós, videós, festő, író, költő, zenész, táncos- szóval van miből válogatni.

Milyen tanácsokat adnál a feltörekvő fotósoknak, mi kell ahhoz, hogy elérjék az álmaikat, célkitűzéseiket? 

Fotózni bárki tud csak a szépet és jót meglátni nem. Tehát mindig menjünk nyitott szemmel és merjük megmutatni, hogy milyenek vagyunk. Hiszen minden kép mindenkire másképp hat. Ne fejünk a kritikáktól ha komolyan gondoljuk hogy csinálni akarjuk! Nekem anno a tanárom azt tanította fotós suliban, hogy a szabályokat meg kell tanulni a fotózásba, de mikor a fotót készítjük saját tudásunk szerint alkalmazzuk azt.

Mi volt a jeled az óvodában? 

Szaloncukor. 


Tudtad? 

Minden óvodai jelnek van egy jelentése, üzenete, ami talán kihatással lehet a későbbi életünkre. Nézzük adott esetben a szaloncukrot, mint óvodai jelet.

Fontosak számára a különleges pillanatok, szereti megadni a módját mindennek. Nagyon igényli a szeretetet, a figyelmet, a törődést."- olvashatjuk rövid böngészés után az interneten megjelent cikkben, amiben sorra veszik szinte az összes jelet, amit gyermekek kaphatnak az óvodai éveik során.

Nincs kizárva, hogy már az óvodában elvált, hogy merre fog terelődni Töce élete, hiszen illik rá a leírás, neki mindig sikerül lencsevégre kapni a különlegesebbnél különlegesebb pillanatokat, igényli a figyelmet- ami egy fotóstól el is várható.

Képgaléria megtekintése (5 db kép)

ÍME TÖRÖK TÖCE TIBOR „A FÉNY ÚTJÁN” CÍMŰ VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁSA:

Számomra a fotózás egy különleges művészet: az alkotó képet varázsol, a múló idő által behatárolt pillanatokból, ami a lélek egy darabja, a belső világ tükröződése, érzelmeket és hangulatokat közvetít a világ számára… “
- zárja gondolatait Török Töce Tibor, a kalocsai futógráfus.