December 3-a emlékezetes nap marad játékosnak, vezetőnek és szurkolónak egyaránt, hiszen ezen a napon búcsúzott az aktív játéktól sérülése miatt Juhász Péter, aki már nyolcadik osztályos korában bemutatkozhatott a Kalocsa felnőtt csapatában és több mint két évtizeden át szó szerint ontotta a gólokat KKC színekben. Őtőle köszönhettünk el ezen az emlékezetes estén, és csak most tudatosult sokakban, hogy emlékezetes „hulló falevél” ejtéseit, a szélen való elviharzásait, hanyagul elegáns hétmétereseit soha nem láthatjuk már a jövőben.
A Szigetvár elleni találkozó előtt köszöntötte őt a „B”-közép, a klub vezetősége – Tóth Katalin, Juhász Gábor és Hartman János elnök –, valamint a női együttesünk részéről Alföldi Babett csapatkapitány is.
Aztán kezdetét vette az ősz utolsó hazai összecsapása, ahol ellenfelünk ezúttal a bajnokság utolsó előtti helyezettje,
a mindössze egy győzelemmel szerénykedő Szigetvár volt.
A tabella második helyén álló mieink aztán úgy érvényesítették a papírformát, hogy Kolics edző a gárda második sorát is bátran játszathatta.
Óriási ováció fogadta a kispadról pályára lépő, búcsúzó Juhász Pétert, aki azért hétméteres góllal is elköszönt a kalocsai publikumtól.
A vendégek tunéziai átlövője ugyan néhány bombasztikus góllal jelezte, hogy a baranyai alakulat is ott volt a pályán, ám a Kolics-bandárium a játék valamennyi elemében felülmúlta ezen az estén régi riválisát.
MESTERMÉRLEG:
Kolics János edző: – Az előző hetek nagy csatáihoz képest ezúttal egy kellemesebb ellenféllel szemben kellett helyt állnunk, amit minden nehézség nélkül teljesített is a csapat. Annak örültem a legjobban, hogy a „második vonalunknak” is lehetőséget adhattam a hazai közönség előtti bizonyításra. Nagyon fontos lesz, hogy egy ilyen kaliberű távozó után, mint Juhász Peti, megtaláljuk az új embereket. Aki nyomon követi a kalocsai kézilabda történéseit az tudja, hogy most már évről évre többször is meg kellett újulnunk. Péterre mindig hálás szívvel gondolok majd, hiszen a mindenkori csapataim egyik legszorgalmasabban edzésre járó, egyik legtehetségesebb kalocsai játékosom volt, aki mindig a csapat húzóemberei közé tartozott. Amikor ’93-ban még én is közösen játszottam az akkor talán nyolcadik osztályos Petivel, akkor már a korunkat megelőző módon mérkőzésenként három-négy-öt gólokat dobtunk „légi dobásból”, amit szélre megjátszottam a Petinek. Nagyon szerettem a Pétert, nagyon lehetett rá számítani az évek során, tényleg a kalocsai klub egyik legnagyobb ikonjaként fejezte be sérülése miatt a játékot. Sok sikert kívánok neki a magánéletben és bízom benne, hogy nem szakad majd el a csapattól.
KKC – Szigetvári KSE 33–23 (17–12)
150 néző, vezette: Héjja Á., Kónya B.
Kalocsa: Balázs P. – Romsics L., Katona B. 6, Rumi Á. 2, Balla G. 4, Szvétek B. 9, Tóth B. Csere: Kanalas N., Tamaskó B. 8, Rimai R. 2, Baksa R. 1, Juhász P. 1, Schmidt R., Schaffer R., Óvári D. (k.), Varga Z.
Edző: Kolics János.
Az eredmény alakulása: 12. p.: 8–4, 23. p.: 13–7, 28. p.:16–9, 34 .p.: 20–13, 42. p.: 25–14, 50. p.: 29–19.
Hétméteresek: 7/7, illetve 1/1.
Kiállítások: 2, illetve 16 perc.