Zsinórban játssza előkészületi találkozóit az NBII-es Kalocsai KC férficsapata, legutóbb éppen a Tököl elleni diadalról tudósíthattuk szurkolóinkat, majd ezután a Kecskemét társulatát is két vállra fektették Szvétek Balázsék, míg ezúttal szeptember elsején a Dunaföldvár hazai pályán állította meg a mieink győzelmi sorozatát.
A Városi Sportcsarnok arénájában péntek este lejátszott edzőmeccsen,- igaz a Kalocsa soraiból hiányzott a gólerős beálló Balla Gábor, ám formálódó megfiatalított csapatunkban a többiek ott voltak.
A KKC kezdőcsapata a következő összeállításában lépett pályára.
KKC: Balázs P. – Schmidt R., Katona B., Kanalas N., Szvétek B., Tóth L., Rumi Á.
Csereként játszott még: Óvári D. (k.), Vidók P., Raffai A., Baksa R., Jagicza M. (k.).
Edző: Kolics János.
Az elején meglepett bennünket a Dunaföldvár, hiszen már 9–5-re is vezettek, de a félidőre még növelték is az előnyüket (11–16).
A második játékrészben aztán folytatódott a csapat megszokottnál dekoncentráltabb játéka
– gyenge kapusteljesítmény, „puhább” védekezés, több előkészítetlenül befejezett támadás –, nem volt meg igazán a megszokott összhang játékosaink között, így a második félidő közepén is 21–25 volt az állás. A végéig sem sikerült Szvétekéknek a felzárkózás, a vendégek végül is 30–34-re nyerték az összecsapást.
MESTERMÉRLEG:
Kolics János edző:
A nézőtéren is észrevehették, hogy hagytam is egy kicsit a csapatot a saját feje után játszani. Ez egyrészt annak is szólt, hogy jelen állapotunkban, ebben az összetételben sajnos sokkal többet nem is tudunk. Akkor szoktam inkább „ingerelni” magam –fennhangon beszélni a játékosaimmal –, amikor elvárható teljesítményt nem hoznak a meccsen. Itt többé-kevésbé az történt, amire számítottunk. Egy nagyon jó ellenféllel szemben nem bírtunk az átlövő erejükkel sem védekezésben, sem a kapuban, de támadásban is igen „darabosak” voltunk, sok hibával játszottunk. Hát mindenki láthatta, van mit dolgoznunk… Jelen helyzetünkben csak kollektív rendszerjátékkal lehetünk ütőképesek és meghatározóak.