Szeptember 28-án, szombaton este a kettőből kettőt nyerő Kalocsa az addig még pont nélkül szerénykedő pécsi vetélytársát fogadta, azt a csapatot, amely tizennégy góllal maradt alul a kiskőrösi bajnoki nyitányon, majd otthonában is fejet hajtott az idén egyáltalán nem veretes bajaiak előtt. Talán ezért is várt mindenki egy oktatófilmbe illő meccset a baranyai társulat ellen, amely sokáig meg is volt, de idegfeszítően szoros lett a végére.
Pedig a meccs során, mintegy jó torreádor,
azt a bizonyos kegyelemdöfést már többször is bevitték a mieink (25–15 a 40. percben),
ám az elkényelmesedő védekezésünktől szárnyakat kapott a vendég és szinte minden támadásukat góllal fejezték be a végéig.
Szerencsére Szvétekék is termeltek közben,
Rumi pedig bebiztosította a két gólos győzelmet.
Forrás: Tamás Ferenc
MESTERMÉRLEG:
Kolics János edző: – Tanulságos mérkőzés volt, remélem mindenki megtanulta, hogy egy meccs addig tart, amíg a bírók le nem fújják. Ugye egy ilyen előnynél, ami több mint tíz gól is volt – elkényelmesedtünk, és nem is elsősorban támadásban, hanem védekezésben. Kijöttek ránk vegyesvédekezésre – emberfogásra és ezzel szemben statikusak maradtunk. A labda nélküli játékunk nagyon hiányzott, nem segítettük a labdás emberek mozgását. Én attól nem tartottam, hogy kikapunk, de szégyenletes volt, ahogy ránk jöttek két gólra, egyben tanulságos is a jövőt tekintve.
Forrás: Tamás Ferenc
Kalocsai KC – Pécsi VSE 39–37 (20–12)
180 néző, vezette: Paska D., Vastag S.
Kalocsa: Balázs P. – Virág R., Katona B. 3, Balla G. 6, Szvétek B. 11, Schmidt R. 4, Rumi Á. 11. Csere: Nagy R. 4, Vidók P., Jagicza M. (k.), Schaffer R., Markó T., Bondor M., Varga Z. Edző: Kolics János.
Az eredmény alakulása: 11.p.: 9–4, 25.p.: 16–11, 40.p.: 25–15, 51.p.: 32–30.
Hétméteresek: 4/3, illetve 4/3. Kiállítások: 10, illetve 4 perc.
A Fókuszban Podcast most megjelent adásában a nemrégiben megalapított Magyar Civil Hálóról beszélgetünk az országos hálózat elnökével, Petneházy Dáviddal és elnökségi tagjával, Szigeti Tamással. A beszélgetés második felében Scherer Erzsébet, a Magyar Vidék- és Térségfejlesztési Alapítvány ösztöndíjasa mesél céljairól.